Ismét sikerült két napot eltöltenünk imádott hegységünkben. Igen hideg, zord időjárást prognosztizáltak a bölcsek az elmúlt hétvégére Európa szerte, nem volt másképpen a "legkisebb magashegységben" sem. Vígh Krisztiánnal és Kosztán Csabival vágtunk neki szombat hajnalban a Lysa Polana-ig tartó 210 km-es útnak és 9-re k is értünk. Célunk - a Krisztián által kiszemelt - a Lengyel-Tátra Mních (Barát) jobb oldalán lévő Kurtyka kuloár (Bővebb info: http://supertopo.pl/2011/12/kuluar-kurtyki/ ) volt. Ez egy 120 m hosszú, meredek kuloár, régi standokkal, több helyen jeges betétekkel tarkítva; igazi alpesi mászással kecsegtetett. 3 óra alatt értük el a beszállását a parkolóból a Morsie Oko (Halas-tó) keresztül. Iszonyú hideg volt, már a parkolóban is -17 fok volt, nem engedett nap közben sem. Nem volt előttünk senki, így kényelmes tempóban vágtunk neki a célnak. A mászást én kezdtem egy havas-jeges WI 3-as hosszal, majd Csabi jött egy hasonló jegesebb hosszal, és Krisztián fejezte be az utat 2 etappal, előbb egy WI 4-es jegessel, följebb egy hótaposósabb kiszálló hosszal. Az út szép, most kevesebb jeget tartogatott és több havas szakaszt mint vártuk, de nem rontott az élményen ellentétben a hideggel, ami nehezítette a jég munkálását és a komfortérzetünket. Felérve egy havas lapályon értük el a turista utat (sárga jelzés) amin visszamentünk előbb a beszállásig, majd a házig. Ekkorra már ránk sötétedett, előkerültek a fejlámpák amik fent is maradtak bő 3 órán keresztül még leértünk a kocsihoz. Ekkor már este 8 óra volt és szintén -17 fok. Itt - előzetes megbeszélés szerint - már vártak a debreceni barátink Pallag István és Balogh Ágota, akik első nap a Lysa Polana-i jegeket vették szemügyre, melyek nem túl jó állapotúak még. Eredetileg kint alvást terveztünk de egy sör után a "mászófalas házban" maradtunk éjszakára (Istvánék az autóban éjszakáztak), hihetetlen barátságos 5 €/fő/éj áron. A szállásadó meglehetősen barátságos volt, kaptunk pálinkát, sört és főzhettünk a konyhájában, illetve éjjel felkelt tüzet rakni nekünk, hogy száradhassanak a cuccaink. Respect! Egy kis videó az esti hangulatról: http://vimeo.com/85240552
Korábbi kép, most kevésbé jó állapotú
Halas-tó, Barát jobbra
Az első stand
A beszállás
Második hossz
WI 4, harmadik hossz
Egy klassz, kint -20 fokos éjszaka után vasárnapra a Nagy-Tarpataki-völgy lett a célpont. Amiért ismét ezt a völgyet választottuk az a szombati 12 órás, 20 km-es, fagyos menet volt. Rövidebb megközelítésű jeget kerestünk, így esett a választásunk a Pravé Záhrádky jégre (a Záhrádky nem volt megfelelő állapotban). Még két ünnep között másztunk egy keskeny pillért a bal oldalán (WI 5), ezt szerettük volna mászni előre is, mivel korábban nem volt megfelelően vastag, fejlett a biztosíthatósághoz. Felmentünk, volt egy hármas parti a jég jobb, könnyebb részén. Ez minket nem zavart, tudtunk mászni. Megmásztuk mindannyian a bal pillért, Csabi és én előre, a többiek felső biztosítással. Én másztam még egy utat a jobb oldalára is. Ekkorra már közel 3 óra volt, összepakoltunk és elindultunk visszafelé. Bő egy óra múlva voltunk a kocsinál. Jeges útviszonyok között fél 8-ra értünk haza Bárnába.
Csabi
A kulcsrész
Keskeny jégen
Krisztián
A csapat
Csabi üti...
Lefelé jövet
Videó: http://vimeo.com/85170970
Igen hideg, de klassz hétvége volt. Jókat másztunk, ismét jó társaságban. A folytatásban, a hétvégén a Hlinská-dolina (Csendes-völgy) jegeit szeretnénk közelebbről megismerni amennyiben az időjárás kegyes lesz. Február 9-én vasárnap pedig nekivágunk a 10 napos Túránknak Ausztria felé, hogy - végre - nehéz jegeken is tesztelhessük rátermettségünket.
Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése