Felkészülés közi "ad hoc" mászás a Magas-Tátrában

Ritkán jön össze, hogy október végén sziklát tud mászni az emberfia a Tátrában, 10 éves pályafutásom alatt mindössze a harmadik alkalom (http://princeclimbing.blogspot.hu/2012/10/koran-jott-szulinapi-ajandek.html)volt, hogy ez sikerült. Ilyenkor sok esetben már hó borít mindent, hideg az idő, téliesek a körülmények. A múlt hétvégén egy "jó idő" ablakot prognosztizált a meteorológia, hirtelen le is csaptunk az alkalomra. Nem volt terv, nem volt kinézve út, mindössze a viszonyok függvényévé tettük mit mászunk. Nem jeleztek meleget, mindössze 4-5 fokot, de tiszta időt vetítettek előre az időjósok, ami a szokásos módon be is vált. A lehetőségek kizárólag a napsütötte falakra korlátozódtak, főleg olyanokra amik alacsonyabban fekszenek, mert magasabban azért már volt hó, főleg a megközelítéseket nehezebbé téve. Hatan indultunk el Salgótarjánból korán reggel, 4-en túráztak, ketten Vígh Krisztiánnal választottuk a mászást. A túrázó csapat az általunk egy hónappal ezelőtt bejárt Mlynica-völgy, Lorenz-hágó, Furkota-völgy túrát iktatta be a programba, így mi is ezen a környéken választottunk mászócélt. Választásunk a Kozia Stena (Liptói-torony) dél-keleti falára esett, ezt egész délelőtt süti a nap és kellemesek a viszonyok még késő ősszel is. Ez már a harmadik utam ebben a völgyben, korábban másztunk egyet az Osztrá-toronyra (Pravy pilier V), valamint 3 évvel ezelőtt nyitottunk egy új variánst a Liptói-toronyra, a Bal-pillér bal oldali verzióját V+ -ért (http://princeclimbing.blogspot.hu/2011/09/uj-ut-nyitasa-liptoi-toronyrakozia.html). A mostani utunk pedig a Bal-pillér (Lavy pilier V) volt amire már korábban is kíváncsi voltam. 

Az út egy markáns pillér a fal bal oldalán, szinte nyíl egyenesen, esésvonalban vezet felfelé. Zömében IV-es nehézség, pár helyen V-ös betétekkel, nem nehéz mászással kecsegtetett. A kalauz azt írja, hogy szép út, szilárd kőzeten, kényelmes standhelyekkel és könnyű tájékozódással. Ezek csak részben voltak igazak, a standhelyek jók voltak, az út csak részben volt szép, valamint nem mindig volt egyértelmű a tájékozódás sem az útban. mindketten másztunk már szebb és jobb kőzeti adottságú utat is. Egy TANAP igazoltatást követően 10:30-kor szálltunk be és szűk 5 óra alatt értünk a fal tetejére, ekkorra már árnyékba borult a fal és kezdett kellemetlenül hűvös lenni (4 fok). A mászóútban szinte minden fal jelleg található (bevágás, kisebb áthajlás, tábla, kémény), viszont a kőzet nem szilárd, sok a mozgó tömb. A lejövet egyértelmű, 2 ereszedéssel a túlsó oldalon, füves részeken jutunk el a lejöveti ösvényhez az Osztrá-torony előtt, amin 30 perc alatt a beszálláshoz értünk. Itt összepakolás és indulás lefelé, a visszautat már fejlámpával tettük meg, ekkor már fagypont alatt volt a hőmérséklet.

  Osztrá-tornyocska, Osztrá-torony és a Liptói-torony

  A lejöveti nyereg

 Az út topo-ja a kalauzból

 A 2-es volt a miénk

Első hossz 

A 4. hossz eleje

A folytatás a felkészülésé, bő egy hónapja végzem a dry-tooling edzéseket (kötéllétra, Schmooling...), készülök a tél kihívásaira. A téli tervek körvonalazódnak, amint minden eldőlt beszámolok ezekről is.

Addig is egy kis videó amiben a edzésem végzem (4-5 perces intenzív körök, 5 perc pihenőkkel, edzésenként 10 ilyen szett):

Fotók a szerszámról és néhány tipp a használhatóságáról:

 Korongon

 Fogáson

Tetőben

Stay tuned...

Megérkeztek a 5.10 mászócipők a Trexpert Túraboltba!

Ismét elérhetőek a legendás 5.10 mászócipők a Trexpert túraboltban. Megérkezett egy szállítmány, így többféle modellből válogathat a kedves vásárló a teljesség igényével. Csak néhány a palettáról: Anasazi Arrowhead (melyet én is használok), Anasazi VCS, Team 5.10, Blackwing, Anasazi Lace-up (the pink), Rouge, hogy csak néhányat említsek. Ugorjatok be és szemezgessetek a világ egyik legjobb mászócipőiből, kellemes környezetben, udvarias-barátságos kiszolgálás mellett, korrekt árakkal.

Attila, Ádám, Péter! Köszönet az új Arrowhead-ért!

Stay tuned...

(Kényszer)túra a Tátrában

Egyik legrosszabb szezonomon vagyok túl ami a Tátrát illeti. Szinte folyamatos esőzések és a szörnyű időjárás miatt sajnos nem tudtam látogatni szeretett hegységemet. Több tervem volt a szezonra, ezek sajnos tolódnak a jövő évre. Erre a hétvégére is egy Ökör-hát-torony mászást terveztünk, mégpedig a Moribundus út (VII-) lett volna a célpont. Ezúttal a havazás húzta keresztül a számításainkat, ami vékony friss porhóval hintette be a hegyet szombaton. Vasárnap szembesültünk ezzel a ténnyel, így túrázássá lényegítettük át a mászó megmozdulást. A mászó tervek mellett van jó pár túra terv is, most ezekből sikerült egyet bejárni. Jártam és másztam is 2-2 utat a Furkota- és a Mlynicka-völgyekben, viszont a Lorenz-hágón még nem keltem át ami mindig is érdekelt, lévén szeretem ezt a két - viszonylag csendesebb, kevésbé leterhelt - völgyet. Ragyogó napsütésben jártuk végig Kamenyicky Jani mászó párommal a Csorba-tótól az útvonalat, a Skok-vízesés érintésével. Kellemes, nem erős tempóban 6 óra alatt értünk újra a tóhoz, útközben söröztünk egyet a Solisko- menedékházban. Szép nap volt, a mászás bár nem sikerült, de legalább a hegyek között töltöttünk egy újabb napot.

 A Skok-vízesés

 A Csorbai-csúcs

 A Csorbai-csúcs a tó fal tetejéről

 A Bástya-gerinc

 A Mlynicka-völgy

 A Furkota-völgy

 A Lorenz-hágó jó néhány turistával

 A Solisko menedékház háttérben a Csorba-tóval

"Hegyvölgyek"

A folytatásban egy rövidebb pihenő után a téli felkészülés jön, remélve, hogy a tél a tavalyinál kiadósabb lesz már ami az időjárást illeti.

Stay tuned...

Sandstone támogatás

A héten a Sandstone-nál jártam Budaőrsön és egy klassz high-tech Pontetorto anyagú, technikai szabású, kapucnis Frost polárral tértem haza. A támogatásért köszönet Nagy Zsoltnak a Sandstone márka tulajdonosának.

Stay tuned...

Hétvége a Lengyel-Tátrában

Végre elérkezett a nagyfalas / Tátrás szezon. Nyitásként a Lengyel-Tátrában lévő Zamarla-toronyra másztunk két szép, könnyű, ugyanakkor markáns utat a múlt hétvégén. A torony a Lengyel-öt-tavi-völgy végén helyezkedik el, DNY-i falfekvéssel, 140 m falmagassággal, szép, tömör kőzettel, generálisan jó biztosíthatósággal, klassz utak sokaságával. A helyszínt még tavaly szemeltük ki - amikor a Halas-tónál (Morsie Oko) lévő Barát-csúcsra (Mních) másztuk a Sprezyna nevű utat (VII-) - és másztuk is a Motyka utat (V) rá. Már ekkor elnyerte a tetszésünket otthonosságával. Így adódott a szezonnyitó...

A meteorológia péntekre és szombatra prognosztizált megfelelő időjárást így pénteken reggel indultunk útnak Kamenyiczki Janival. 3 óra alatt voltunk a Lysa Polana-i parkolóban ahol elment egy kis idő a parkolóhely kereséssel a hatalmas tömeg miatt. A felmenet 3 óra 50 percet vett igénybe, nagyszerű időjárási körülmények között róttuk le a nem kevés távot egészen a fal alatt lévő bivakunkig, ami egy hatalmas kő volt melynek a tetején töltöttük az éjszakát. Hamar belaktuk a helyet és délutánra már csak a nézelődés és pihenés volt a terv. Néztük a falon tevékenykedő mászókat... Este főztünk egyet és eltettük magunkat a következő napra.

Reggel 6 óra körül ébredtünk a mellettünk bivakoló (este 10 körül felérő) lengyel csajok nevetgélésére. Főztünk egy reggelit és vártuk, hogy a nap a falra érjen mert elég hűvös volt a reggel. Összecuccoltunk és elindultunk a beszálláshoz, melyet hómezőket keresztezve tudtunk csak megközelíteni. Két utat terveztünk mászni a falra az első a Festival Gránitu (V), a második pedig a Lewi Wrzesniacy (V+) volt. Az utakat váltva másztuk, kisorsolva ki kezdi.

Az általunk eddig mászott 3 út a falra

(Kép forrása:www.kwtorun.pl)

Festival Gánitu:

Az út eredetileg egy variáns mely 3 utat kombinál egy úttá és a 90'-es évektől lett így népszerűsítve. A fal legnépszerűbb útja, új standokkal és bent hagyott szögekkel, főként bevágásokon vezet egy nagy - a falat keresztező - markáns, kitett traverzzel. Az első hossza(40m) egy beszálló hossz, az eleje III-as a végén egy V-ös balra haránttal a fő bevágás alá. A második hossz(45m) egy nagy bevágás, itt több szög volt a falban hagyva, a végén egy füves párkány bal felén volt a következő stand (IV+). A harmadik hossz volt a kulcshossz (V), egy 30m-es jobbra traverz egy áthajlás alatt, trükkös, de nem nehéz lépéstechnikás részeken. Itt már kevesebb volt a biztosítási lehetőség de elégséges volt. A következő stand egy közös stand volt ami több utat szolgált ki, itt találkoztunk a mellettünk bivakoló lányokkal, akik egy másik útból értek éppen ide. Beszélgettünk velük, majd folytattuk a mászást a negyedik hosszal (III, 25m), ami egy jobbra felfelé tartó összekötő rész volt. Innen jött az ötödik - egyben befejező - hossz, szintén egy bevágás IV+ -ért. A csúcsról egy ereszkedéssel voltunk a Sas-úton (Orla Perc) melynek a láncos részein 20 perc alatt voltunk újra a beszállásnál. Itt hidratáltuk magunkat, ettünk egyet mielőtt nekiláttunk a következő útnak. Az időjárás közben kellemetlenül változékonnyá vált, napsütések és a szitáló eső váltogatták egymást, komoly fejtörést okozva a folytatást illetően. Végül is beszálltunk a következő útba, eekor ismét sütött a nap.

 A második hossz, bevágás

 A kulcs traverz

 Jani

 Én

 Az utolsó hossz

 A csúcsról a völgy(ek)

Lewi Wrzesniacy:

A fal bal felén vezető út talán a legmarkánsabb vonalvezetésű az összes közül, egy hatalmas bevágáson halad nyílegyenesen felfelé, 3 hossz, standokkal ellátva. Az első hossz egy bevezető hossz III-as nehézségért. A második hossz egy kis áthajlással indul enyhén a bevágás mellett jobbra és végig a bevágás jobb oldalán tart felfelé IV+ -ért. A harmadik hossz a kulcshossz, ami ismét a bevágásban halad és jóval technikásabb a többinél, erős V+. A tetején standdal és balra tőle ereszkedő pályával ami nem teljesen egyértelmű, el lehet kavarni benne ha nem figyel az emberfia, nekünk jól sikerült és 3 ereszkedéssel ismét a hómezőn álltunk a fal alatt.

 A beszállások

 A kulcs

 A fal az útból

Ezután nyomás le a cuccokhoz, itt összepakoltunk és nyomban elindultunk lefelé. Ekkorra más ismét kellemes időjárásban, naplementében 3 és fél óra alatt értünk a parkolóba az autónkhoz, ahonnan este fél 10-kor indultunk el és valamivel éjfél után értem haza Bárnába, Jani egy órával később Egerbe.

Tökéletes hétvége volt, jókat másztunk, jól vezettük be a Tátra szezont. Két nagyon szép utat sikerült másznunk amiket csak ajánlani tudok mindenkinek aki az igényes mászást favorizálja. A mászó hétvége előtt volt még 1-2 sportmászó megmozdulás melyről nem született beszámoló. A folytatásban az Ökör-hát-toronyra és a Nagy-Ganekra tervezünk egy hétvégét (2 nap), de tervben van a szezonban még a Vörös-tavi-csúcs/Karbunkulus-torony (2 nap), a Lomnici-csúcs NY-i fala (2 nap) illetve a Ganek-karzat (3 nap) és a Gránát-fal/Elülső-Gránátfal-bástya is (2 nap). Reméljük szerencsénk lesz az időjárással és megvalósulnak a terveink.

Stay tuned...

Hűvös, fáradt Kalamárka

Heti mászóka alkalmából ismét Kalamárkára látogattunk el Kamenyiczki Janival, de ezúttal a Szigeten másztunk egész nap. Egész hetem elég kimerítő volt, edzeni is csak szerdán este tudtam. Későn jártam haza melóból, nagy a pörgés odabent. Hezitáltam is még pénteken, hogy lemondom a mászást de tekintettel Janira és a kevés heti edzésre „egye fene” alapon mégis rábeszéltem magam. 10-re értünk ki Detva-Stavnisko városrészre, innen ezúttal gyalogosan abszolváltuk a felmenetet, ami 20 percet vett igénybe, jótékony hatású volt a keringés bemelegítésére. A mászást 10:30-kor kezdtük, könnyebb utakkal (IV-V+) melegítettünk, majd elkezdtük kicsit fokozni a nehézséget (Obrovská strecha és VI/VI+-os kollégái). Piszkosul éreztem a fáradtságot, fejben és fizikálisan is, végül is nem voltak gondjaim egészen a Talianska (igen erős ottani VII –es) útig ahol jött a nagyhalál, estem keltem benne, alig bírtam a standig eljutni. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy Jani rábeszélt az Anarchia útra (igen erős VII+) amit még sohasem másztam. Mi baj lehet rámentem felsővel – miután a kolléga átmászta – és mit ad Isten elsőre átmásztam méghozzá gond nélkül. Furcsa! Nem értettem, meglepődtem, de örültem neki. Ez után még másztunk jó pár számomra ismeretlen utat (főleg VI/VI+ nehézségben), elsőre sikerült a Balkón (VI+) út is aminek a szuper technikás, reibungos teteje a kulcs és legalább VII-es nehézségű valójában. Kellemesen elfáradtunk a nap végére, 15 utat sikerült megmászni. Az időjárás sem volt kellemes, szeles, hűvös volt az idő kevés napsütéssel. A nagy fák között nem volt melegünk, nem került le a vékony polár. Pozitív volt a napban, hogy találkoztunk néhány világszínvonalú mászóval a falnál ami nem ritka ezen a remek helyen. (A teljesség igénye nélkül: Igor Koller, Jana Lihocká, Juraj Svingál...)

Felemás nap volt, nem éreztem a szokásos kedvet, lendületet, dekoncentrált voltam. Remélem a továbbiakban több időm jut a pihenésre és koncentráltabb leszek a következő hetekben amikor már a Tátra lesz a fókuszban.

Stay tuned…

Az elmúlt másfél hónapom...

Igen. Pont ennyi telt el az utolsó bejegyzésem óta. A szokásosnál jóval kisebb blog-aktivitásom oka nem feltétlenül a mászás hanyagolásából fakad, sokkal inkább az élet számos más területén megszaporodott teendőim amik előnyt élveztek az elmúlt hónapban (csak előnyt és nem kiváltó tényezőt). Feszes munkaütemben és beosztásban dolgozom a munkahelyemen, jóval több időt és energiát von el tőlem mint a korábbiak. A házunkon is belefogtunk egy komplett garázs  felújító hadműveletbe, mely hetek óta tart, a végéhez közeledik. A kerti munkák is megszaporodtak, így már zsúfolttá váltak a napok, hétvégék.

A sport sem került háttérbe. Sőt. Végzem a szokásos edzéseimet esténként és igyekszem hétvégén mászni  aminek a szokatlanul csapadékos időjárás szab gátat. Remélem fordulatot vesz az időjárás és a hétvégén már csapathatunk valamelyik mászó helyen. Az elmúlt időszakban 4 alkalommal voltunk mászni, főként Kalamárkán, nagyjából ennyi napos/csapadékmentes nap volt amit ki tudtunk használni. A fő irányvonal az ujjam erősítése volt ami szépen lassan visszajön a korábbi szintre az elszenvedett szakadásos sérülésem után.

A következőkben több energiát fogok szentelni a bejegyzéseimnek, jönnek a megszokott fényképes hétvégi beszámolók és egy átfogó mászócipő (5.10) teszt is a Trexpert Túrabolt támogatásával.

Megérkezett a nyár is (egyenlőre csak a naptárban) ami a közelgő nagyfalas szezon beköszöntét is prognosztizálja, egy hónap múlva már a Tátrában „folytatjuk amit tavaly abbahagytunk”. A nyári hosszabb mászó túránkon visszatérünk a Dachstein-csoportba és ismét a Maixkante út lesz a fő cél, remélem ezúttal sikerül és nem járunk úgy mint tavaly. 

Let’s do it…

Stay tuned…

Tavaszi napjaim

Az elmúlt hetekben nem jelentkeztem bejegyzéssel, ami nem azért volt mert háttérbe került volna a mászás, csupán a szokottnál jóval több dologgal kellett foglalkoznom. Véget ért az egyik – több okból is – legviharosabb téli szezonom, melyről a hetekben álltam át – minden nemű fizikális és mentális pihenés nélkül – a tavaszi sziklamászó idényre. A hetekben kezdtem az új munkahelyemen mely jelentős idő és energia tartalékokat köt le mostanság. Továbbá a ház körüli tavaszi munkák is megszaporodtak, hála a szokatlanul jó időjárásnak és a korán jött tavasznak.

…Viharos, mert küzdöttem a szokatlanul gyenge téllel – melyből még így is sikerült kihoznom a legtöbbet 26 teljes mászó nappal -, küzdöttem a személyemet ért nyilvános támadásokkal. Többen furcsállva néztek rám azért, mert nem vettem fel a kesztyűt az engem olykor bántóan bírálókkal. Úgy gondolom nem tisztem harcolni, ítélkezni. Egyetlen dolog amivel foglalkozni szeretnék a jövőben is a MÁSZÁS. Nincs időm reagálni az ilyen támadásokra; dolgozó, családos, a sportot és az ezt célzó edzésmunkát komolyan vevő ember vagyok, melyből kifolyólag a szabad időmet az előbb felsorolt tevékenységekkel szeretném tölteni nem felesleges tűnő reagálásokkal olyan embereknek/csoportoknak akiknek egyébként sem lehet megfelelni, akármit is tennék. A legideálisabb az volna ha mindenki a mászással vezetné le az energiáit nem pedig azzal, hogy másokat inzultál. Nyilván követünk el hibákat sokszor akaratunkon kívül és történnek szándékunkon kívüli félreértések is. Én is követtem el, nincsenek illúzióim magammal szemben. Viszont erre miért kell jellemzően „magyarosan”, irigység szagúan, rögtön nyilvánosság előtt (bármi nemű előzetes egyeztetés nélkül), lejárató jelleggel felhívni a figyelmet?! Igyekszem tanulni a hibáimból. Sohasem állítottam, hogy a legjobb magyar jégmászó vagyok, csupán annyit, hogy a legtöbbet jégmászó az évi átlagos 25-30 jégmászással töltött napommal. Többeknél a „profi” jelző vágta ki a biztosítékot; de mégis hogyan nevezik azt amikor az ember - még ha időszakosan is - kizárólag ezzel foglalkozik, különböző célmédiákban szerepel, támogatói vannak és ezzel kapcsolatosan bizonyos kötelességei?! ... Bizonyos emberek megkérdőjelezték az eddigi mászásaimat is, viszont ezeket fotókkal és videó anyagokkal egytől-egyig alá tudom támasztani. Én mindenki tevékenységét elismerem, sohasem néztem le és bántottam meg direktben senkit sem. Mindenkinek mások a lehetőségei és ebből kell kihoznia a számára legtöbbet a legelérhetőbb módon. A lényeg: az időben amit erre szánunk – és egyébként is - érezzük jól magunkat! Én kizárólag ezért csinálom!

Aki pedig úgy érzi, hogy bármivel is megbántottam ezúttal kérek elnézést! 

Kis közösség vagyunk, éljünk egymás mellett békében, ismerjük el egymás tevékenységét (ahogy ezt én eddig is tettem és a továbbiakban is fogom), ami pedig a legfontosabb: hagyjuk egymást élni! Bárki aki mászik, a tevékenységével csak nyer a Magyar mászósport. Az idők és a viszonyok változnak, ezzel együtt nekünk is alakulnunk kell, hiszen ez evolúciós sajátosságunk. Aki pedig nem képes változni nincs helye ebben a világban. (Volt akivel a fenti téma kapcsán közelebbi, jó kapcsolatba kerültem és volt akivel idő közben sikerült a félreértésünket intelligens/baráti hangnemben átértékelnünk, megbeszélnünk és rendezni a viszonyunkat, amit külön köszönök). A továbbiakban többet erről egy szót sem...

…Szóval ahogy említettem az elmúlt hetek az átállásé voltak, sikerült 2 napot eltölteni 2 nagyszerű sportmászó helyen, nagyszerű társaságban. Főként átmozgató jellegű mászások voltak (IV - VII-) mivel a tavaly augusztusi bal gyűrűsujj részleges szalag szakadásom óta nem másztam csak jégszerszámokkal. Az ujjam azóta teljesen meggyógyult, viszont terhelnem csak fokozatossággal szabad, óvatosan, elkerülve a felesleges túlterhelésből adódó, kieséssel járó problémákat. A folytatásban is a sportmászásé a főszerep. A hozzám közel eső mátrai mászóiskolák időszakos tiltásából (07.01-ig) kifolyólag elsősorban a felvidéki mászóhelyeket látogatjuk majd heti rendszerességgel, melyről a beszámolókkal jelentkezem.

Stay tuned...

Sikertelen hadművelet

Múlt szombatra egy tátrai jegezést terveztünk szezonzárásként Kosztán Csabi barátommal. Egy hetes kifejezetten meleg és olvadás után nem sok "területünk" maradt imádott sportunk utolsó gyakorlására. A terv a Jávor-völgy Kis-Jégvölgy mellékvölgyében lévő jegek (Marekov WI 5/5+ és Ladové dolinky WI 4) mászása volt. Szokásosan korán indultunk és értünk ki Javorinára. Innen 2,5 óra alatt már a kiszemelt völgyben voltunk a jegek alatt. Mikor kiértünk még szép napos idő volt és szélcsend ami a beszálláshoz érve gyökeresen megváltozott, elkezdett havazni és a szél is orkán erejűre fokozódott. Még ez nem is zavart volna minket, annál inkább a lavinák, melyekből több nagyobbat is sikerült látnunk és lencse végre kapnunk. A Marekov-jég nem volt megfagyva, a Ladové dolinky jegei viszont jó állapotúnak tűntek. A lavinák ellenére feljebb mentünk a Ladové dolinky irányába, ekkor egy nagyobb lavina söpört végig a völgyön, percekig ömlött a hó a jegek tetejéről, hihetetlen intenzitással, jelentő hó mennyiséget halmozott fel a jég alatt. Ez lehetetlenné tette a közelebb jutást, illetve a további lavinák kockázata is vállalhatatlan volt. Visszavonulót fújtunk és elindultunk lefelé. A havazás lejjebb havas esővé, majd esővé vált, teljesen "eláztunk" mire visszaértünk az autónkhoz. Innen egyenesen haza mentünk, Bárnában egy klassz ebéd várt minket. 

 A Kis-Jégvölgy

 A jég két oldalán ömlik a hó lefelé

 Percekig tartott erős intenzitással

Így kezdődött...

Az Európa szerte gyenge tél ellenére sikerült kihoznom a maximumot a szezonból, még ha a zárás nem is sikerült ahogy terveztük. A szezonban 19 teljes napot töltöttem jégmászással és 7 napot a másik csákányos műfaj gyakorlásával.

A folytatásban a sziklamászásé lesz a főszerep de az olvadás után szeretnék több dry-tooling mászónapot beiktatni a Felkai-völgy (Velická dolina) Örökös eső (Vecny dazd) dry-tooling falán, melyet idő közben még fix köztesekkel is elláttak, így már azt sem kell cipelni a falig. Első ízben nem hagyom abba az ezt célzó edzésmunkát sem, a sziklás edzések mellett folytatom a csákányos edzéseket is az edzőtermemben.

Stay tuned...

Jégmászó hétvége a Tátra két északi völgyében

Közeleg a szezonvég és mindenképpen ki akartuk, akarjuk használni az időt és a lehetőséget, hogy jeget másszunk. Kosztán Csabi barátommal így az elmúlt hétvégére egy 2 napos túrát iktattunk be. A célpontok a Jávor-völgy Pozsonyi jege (Bratislavsky l'ad) és a Kazalnica-katlan Supersciek útjának alsó két jeges hossza voltak, az előbbi szombatra, még az utóbbi vasárnapra. A szokottnál korábban, 4-kor indultunk tőlem és 7-kor voltunk Tatranska Javorinán a parkolóban. Innen ragyogó napsütésben és szélcsendben vágtunk neki a kifejezetten hosszú felmenetnek. Korrektül kitaposott nyomban 2,5 óra alatt voltunk az Elülső-Jávor-torony (Predná Jávorova Veza) alatt lévő fahídnál, majd innen további 2 óra alatt a jég beszállásánál, immáron nyom nélkül, bő fél méteres hóban, meredekebb részeken. Az atlétikus felmenet után Csabi kezdte a mászást az első hosszal (WI 4+), majd én folytattam a másodikkal (WI 4) és Csabi fejezte be a harmadik, egyben kiszálló résszel (WI 4). A jég jó minőségű, kellő vastagságú és jól biztosítható volt. A kalauz WI 5-re adja a jeget, ezúttal nem éreztük ilyen nehéznek, nyilván vannak különbségek évek és évek között. A jég hossza kb. 100 m volt, egy hosszabb (szögekből épített standból) és egy rövidebb (2 Abalakov-ból) ereszkedéssel értünk újra a beszálláshoz. A mászás szűk 3 órát vett igénybe ereszkedéssel. Ezután gyors átöltözés és indultunk is lefelé, hogy minél tovább érjünk le világosban. Végül is 16:30-ra értünk le a kocsihoz, ekkor már erősen szürkületben. Innen Lysa Polana-ra vezetett a rövidke utunk, itt szálltunk meg a "mászófalas házban" 5€/fő/éj áron, szuper körülmények között. Az este folyamán megismerkedtünk egy nagyon szimpatikus varsói lengyel mászópárral (Rafal és barátnője), akik az egész hetet a Tátrában töltik, a jó időjárásból kifolyólag. Egy-két-három pálinka is bekerült a gyomorba, kellemes beszélgetéssel töltöttük az este hátralévő részét.

Reggeli indulás

 A Pozsonyi-jég

  A beszállásnál

 Közös fotó: Rafal és barátnője, valamint mi

Egy videó a mászásról

(link)

Pihentető alvás után vasárnapra a Halas-tó (Morskie Oko) érintésével a Kazalnica-katlanban lévő - egy hétvégével korábban Sántha Gergő, Gyetvai Attila és csapatuk által mászott - Supersciek út alsó két jeges hosszát szerettük volna mászni. A felmenet itt is hosszú, a Halas-tóig bő 2 óra, innen pedig még egy óra, át a befagyott tavon, fel a tófalon a felső tóig, itt ismét át a befagyott tavon valamint fel egy meredek hómezőn. Felérve fújtunk egyet, rácsodálkoztunk a Kazalnica impozáns, áthajló, óriási falára, beöltöztünk és megbeszéltük a mászást: mivel szombaton Csabi mászott többet előre, így a felső hossz (WI 4+) nekem jutott (volna) és Csabié az alsó (WI 3). Csabi fel is mászott a standig (rozsdás szögek, régi kötélgyűrű, alulról lebiztosítva), sőt még tovább is ment egy rövid traverzen, hogy belenézzen a rossznak ígérkező, keskeny felszökésig ami a második hosszhoz vezetett. Sajnos itt a jég nagyon alá volt olvadva (befért mögé a karja), ütésre dongott és mikor megakasztotta a tömb teljesen instabillá vált. Ez volt az a pont ahol úgy ítélte meg, hogy kockázatos a tovább mászás (mellyel teljesen egyetértettem, kétség nem férhetett hozzá) és visszamászott a standig és leereszkedett. Az alsó hosszt én is megmásztam majd összepakoltunk és elindultunk lefelé. Sajnáltuk, de majd a következő szezonban visszatérünk és ismét megkíséreljük a mászását. Hosszú séta után - még mindig ragyogó időben - 6 körül értünk a szállás előtt lévő parkolóba a kocsinkhoz. 

 A Halas-tó a tófalról

 A jég

 Látszik az átmenet, a keskeny felszökés

 A rossz összekötő rész oldalról

 A Kazalnica (Vadorzó kilátó)

Naplemente a Barát-csúccsal (Mních), perspektíva csillagos ötös!!!

Kellemes két napot zártunk, a folytatásban egy egy napos, szezonzáró mászást tervezünk Csabival, a Jávor-völgy Kis-jégvölgy mellékvölgyének Marekov jegét szemeltük ki szombatra, amennyiben nem tör le a már kerülgető betegség, melyben a családom többi tagja már javában benne van.

Stay tuned...