Egy délután a sürgősségin

A minap délután kimentünk Baráth Béci cimborámmal a Mátrába Báránykőre mászni egy kicsit, lévén elég sok az otthoni elfoglaltságom mostanság csak egy délutáni mászás fért bele a sűrű programba. 14:00-ra mentem érte és 15:00-kor már róttuk is az utakat. Kellemes idő, enyhe légmozgás, minden adott egy jó mászáshoz. A szokott tempóban melegítettünk be, 4, 5, 6+, 7- amikor a Vén kecske jött 7+ -ért. Sokszor másztam már, idén is. Nekiálltam és az alsó kunsztjánál egy 4 mm-es kis balos peremből kell erős áthajlásban nagyot nyúlni jobbal amikor...óriásit pattant a bal gyűrűs ujjam, megrogyott és kész!!! Nittbe beleül a paraszt és engedj le. Összepakoltunk és irány a sürgősségi osztály Salgótarjánban. Időközben felhívtam a sportorvosom Dr. Sütő Gellért főorvost és megbeszéltem vele a teendőket. Röntgen és egyéb funkció vizsgálatok S.O.S. Hála az égnek törés nincs, csak egy részleges szakadás a középső ujjperc szalagjában. Elvileg 3-4 hét a gyógyulás ami passzív pihenőt jelent, közben mehet a kerékpár és a konditermes edzések. Igyekszem majd gyógyulni...

Stay tuned...

3 nap a Lengyel-Tátrában

Már jó ideje tervezgettünk egy mászótúrát – állandó nagyfalas mászó partneremmel Kamenyiczki Janival -  a Tátránknak ezen az oldalán, hiszen a kint töltött időnek túlnyomó részét a szlovák oldal ostromolásával töltöttük, töltjük, mind nyáron, mind télen. Most jött el az idő, kiváló időjárást ígért a helyi meteorológia. Nem is hezitáltuk túl, csütörtök délután ki is utaztunk egész a Lysa Polana-n lévő fizetős parkolóig (20 Zloty/autó/nap), és ekkorra kizárólag a felmenetet terveztük a Halas-tónál lévő menedékházig. Este 6 magasságágban értünk ki és rögvest meg is kezdtük a nem túl rövid, bő 9 km-es túránkat a tavakig. Két óra alatt caplattunk fel a nehéz zsákokkal, szemben a zarándoklat-szerű hömpölygő tömeggel, akik aznap (és a további két napban is) a völgyben voltak, napi tízezres nagyságrend!!! Hihetetlen volt. Fiatal, idős, gyerek, pici baba, jelmezes idióta, biciklis, állat és ittas állat…a szartól a repülőig minden. Kiábrándító mennyire leterhelt ez a része (is) a Tátrának. Felérve a háznál irdatlan tömeg, szinte alig lehetett eljutni a recepcióhoz. A ház fullon, mindössze az utolsó két helyet adták oda (55 Zloty/fő), ami szobában és ágyban maradt, ez is csak egy tévedés eredménye, hiszen több százan a földön és a ház körül töltötték az éjszakát. Becuccoltunk, főztünk egy vacsorát és nyugovóra tértünk.

Második nap: Mních (Barát-csúcs), Sprezyna, VII-

Reggel 6-kor keltünk, megfőztem a szokásos gyümölcsös tejberizsem, kaja, cucc válogatás, pakolás és irány a hegy. A Barát-csúcs (Mních) 1,5 óra a háztól eleinte a sárga jelzésen, később a csúcs/fal irányába egy markáns ösvényen egy kuloárban. Odaérve egy füves párkányokkal tarkított jellegzetes tátrai felszökés (I/II), bő egy hossz és máris a beszálló standnál voltunk.

Az út: A fal (ÉK-i) bal szélén vezet (110m, 6 hossz), népszerű, szuper kompakt, gyönyörű kőzeten, 2 pontos, láncos standokkal ellátva, a nehezen biztosítható hosszokban/részeken végig korrektül nittelve, a többi részen jól biztosítható. Bevágás és táblamászás egy kisebb áthajlással, V+, VI-, VI+, VII- nehézségekért. A számozás pontos, még a könnyebb részek is kivétel nélkül tartogattak meglepetéseket, kellemes és kellemetlen kunsztokat, ismeretlen/idegen mozgásformájú részeket. Felszerelés: 10 köztes (rövid és közepes), 1 éksor, 1 friendsor (kisebb és közepes méretek), hevederek, alap cuccok, félkötél. Az út első 3 hossza közös a Stanislawski úttal.

 Az ÉK-i fal

TOPO

A mászást én kezdtem egy füves, jellegtelen III-as hosszal, majd Jani következett az első igazi „mászós” résszel, lejjebb egy IV-es bevágással, majd egy V+ -os, kitett traverzzel, kényelmes standdal a végén. Innen én jöttem egy VI-os balra harántolással (eleje nittelt), majd egy V-ös kimászással a kulcs áthajlás előtti standig, egy kis párkányra. Jani verette a kulcsrészt VII- -ért, egy technikás áthajlás, újjrepedésre kiszállással, majd rögtön egy iszonyú technikás reibung jobbra haránt VI+ -ért, majd IV a függő standig a fal közepén. Ismét én vezetek, erős V+-ért, a következő standig, ami egy hosszabb bevágás-rendszer alján volt. Jani folytatta egy erős V-ös hosszal egy piaz bevágásban egy áthajlás alá ahol jobbra haránt, majd felmenet egy off-width repedésen szintén erős V-ért (kulcsrészen nitt). Én fejeztem be egy bunkó kunszttal induló bevágásban, ami egy nagyobb áthajlás alá vezetett, itt volt egy nehezebb, technikás kunszt, egy balra traverz az áthajlás alatt, ami csak V+, de mindketten nehezebbnek értékeltük a kiszállása miatt. Innen még egy IV-es rész és az utolsó standban álltam, álltunk. 3,5 óra. Öröm, egy rég tervezett út került be a tarsolyunkba. Nem csalódtunk, kiváló, technikás, erős, szép, kitett út, bitang mozgásokkal.

A fal túlsó oldalán ereszkedőpálya, 2 hossz ereszkedéssel a túloldali utak beszállásánál voltunk. Innen szűk két óra a Halas-tavi menedékház a sárga jelzésen, kulturált terepen, turistaúton.

 A fal közelről

 Az út

V+ traverz

 Az alsó kunszt után, VI-

 Jani erős ötösért

 Bevágás rendszer

 Jani végez

Kiszállás

                                                              A túlsó, ereszkedő oldal

Hátsó-Barát, mászókkal

Tudtuk, hogy feszes nap lesz, mert másnapra a Lengyel-öt-tavi-völgyben a Zamarla-torony mászását terveztük, át kellett mennünk még eznap a másik völgybe. Gyors pakolászás, kaja és neki is láttunk a bő plusz két órás, erős emelkedőkkel tarkított nem kifejezetten pihentető túránknak. A turistaúton lévő elképesztő tömeg miatt akadozva indult a menet, később azért ritkult az ellenkező irányba tartó sora. Szintidőt hozva, kellemesen elfáradva értünk a házhoz ahol még nagyobb emberáradat várt minket, mint a Halas-tónál. Szállásra semmi esély nem volt, a kb. 70 férőhelyre hivatott házban bő 300-an voltunk. Egy lépcsőfordulóban, négyed magunkkal töltöttük az éjszakát (22 Zloty/fő), alvás és pihenés nélkül egy pokrócon. Ilyet még nem láttam, mindenhol ember végestelen végig. Kint, bent, mindenütt. Horror!!!

Harmadik nap: Zamarla-Turnia (Zamarla-torony), Motyka-út, V-

Reggel 5-kor „kelés”. A ház előtt főztünk egy reggelit a csípős hidegben (mindössze 2-3 fok lehetett), és korán el is indultunk a kiszemelt cél felé. A beszállás 1,5 órát vett igénybe, a sárga turistaúton egészen a fal alá. Itt beöltöztünk és irány – a még árnyékos, később napos – D-i fal.

A torony

TOPO

Az út: Motyka rajongók vagyunk, ezt már most nagy biztonsággal állíthatjuk. Régóta másszuk az Úriember útjait különböző falakon és szeretjük a stílusérzékét, formáit a Motyka utaknak. Az út 140m hosszú, bevágás és táblamászás, kompakt kőzeten. Két pontos standokkal ellátott (egy 12-es nitt és egy régebbi szög), a kulcsrészeken 1-1 nittel önbizalom erősített, kitett, jól biztosítható út. Felszerelés: 10 köztes(vegyesen), 1 éksor, 1 friendsor, kalapács, hosszabb hevederek, alap cuccok, félkötél.

A mászást ezúttal Jani kezdte egy rövid III-assal, majd én folytattam egy csodás mászós, minta sarokbevágással IV-ért. Ezután Jani jött egy táblácskával IV+ -ért, majd ismét én egy ugyanilyen kitett éllel. Eztán János Vitéz a kulcs V- -al, szintén egy sarokbevágással. Az utat én fejeztem be egy kiszálló III-as résszel a csúcsig. A csúcson ereszkedőstand, egy ereszkedéssel É-felé máris a Sas-úton (Orla-perc) találtuk magunkat ahol óriási tömeg küzdött az elemekkel. Ezen 45 perc alatt voltunk ismét a beszállásnál. Szép kis út, könnyű élménymászás. Meg is fogadtuk, hogy visszajövünk erre a falra és mászunk még rá néhány utat, nagyon tetszett a hely. Kulturált, csendes és a kilátás mesés.

 Második hossz, IV

Kulcsrész, V-

Összepakoltunk és el is indultunk lefelé, hiszen a túra legkevésbé kellemes része még csak most jött (a nem alvást leszámolva), a hazamenetel. Lementünk a házig, ott főztünk egy ebédet és nekifogtunk a hátralévő – nem kevés – útnak. A lemenetet nehezítette, hogy ekkor rendezték meg a 70 km-es, 5000 m szintemelkedést tartogató terepfutó versenyt hatalmas résztvevő tömeggel, ez érintette a lemeneti útvonalat. Végül is a Zamarla-tornytól nettó szűk 4 óra alatt értünk a parkolóba a kocsinkhoz. Itt 1-1 gyros tál, 1-1 sörrel, és irány haza. Este 8 után értem haza Bárnába, Jani egy órával később Egerbe.

Nagyszerű túra volt. Nagyon tetszett a Lengyel-rész, nem jártam itt korábban, csodás tájak, kilátás, lelkiismeretesen karbantartott mászóhelyek és utak. Két iszonyú klassz utat sikerült másznunk és mindvégig jól éreztük magunkat. Minden bizonnyal visszatérünk még ide, akár mászásról, akár túráról legyen szó. Egy valamit sikerült megfogadnunk: soha többé nem fogunk a menedékházakhoz idomulni, visszük a hálózsákunkat és bivakolunk. Egyrészt mert lutri az egész, másrészt mert felesleges pénzkidobás, harmadrészt mert így az „igazi”.

A folytatásban sportmászás jön, valamint visszatérünk a Tátrába, a Ganek-karzat és a Lomnici-csúcs NY-i fala lesz a kiszemelt célpont. Az időjárás dönti majd el.

Stay tuned…

5.10 Anasazi Arrowhead mászócipő teszt

Nemrégiben kaptam tesztelésre és használatra – a kizárólagos hazai forgalmazótól, támogatómtól - a Trexpert Túrabolttól a fent említett cipőt. Korábban említettem, hogy nagy La Sportiva rajongó és megszállott vagyok, szinte minden outdoor szegmensbe ennek a márkának a kiváló termékeit vásároltam a korábbi években.  Az idő múlásával, új támogatók megjelenésével én is nyitottam az új márkák felé, így már jégen (Zamberlan Eiger 4000) és sziklán (5.10 Anasazi Arrowhead) is más modelleket viselek, hála a szponzoraimnak. Már hosszú évek óta – 2008-as piacra dobása óta – az etalonnak számító La Sportiva Miura VS-eket koptattam (erről teszt is készült: http://princeclimbing.blogspot.hu/2011/04/sportmaszas-nagyfal-ellenmiura-vs.html ), vonakodtam is, amikor a Trexprt-es srácok inspiráltak ennek a márkának a kipróbálására. De aztán a kíváncsiság győzött és nemrégiben elhoztam tőlük egyet a fenti modellből, amit azonnal használatba is vettem és azóta kizárólag ebben a cipőben másztam. A két cipő márkájának és a piacnak egy-egy csúcsmodellje, tudásában nem, árában, apróbb részleteiben viszont eltér egymástól.

Az Anasazi Arrowhead a jól ismert Anasazi VCS nagyobb teljesítményű változata, több részletében is módosítottak a korábbi, évek alatt csiszolt tökéletességen, amit a világszerte sokak által használt VCS kínált. A titok a csőrszerűen lefelé görbülő hegyesebb orr, ami drasztikus változtatás a VCS egyenes talpával  és kevésbé hegyes orrával szemben. Elvileg nehéz projektek és erősen áthajló utak (elsősorban sport és boulder, de nagyfalra is tökéletes=>tépőzár/gyors fel- és levétel/kényelem) megmászására hivatott, nálam ez majdnem mindegy, hiszen aligha tudom kihasználni a cipőben rejlő erőt és „tudást”. A cipő all-rounder, minden kőzeten és formán magas teljesítményt nyújt, kitolva a tudásunk – mindenkinek máshol lévő  - határait.

Részletek:

-         Cowdura abszolút nyúlásmentes, lélegző, puha, kopásálló felsőrész

-         2 db Velcro tépőzár

-         Meredeken előre törő, hegyes orr

-         Magas tapadású Mistique körbegumizás

-         Anasazi 4G, közepesen aszimmetrikus talpforma

-         Új, kényelmesebb, pontosabb és jobban illeszkedő sarok bölcső

-         Stealth Onyxx talp, ami tapasztalataim szerint a legjobban tapadó gumi, amit valaha próbáltam

-         Színe: narancssárga – fekete

-         Puha, párnázott, 2 részből álló nyelv

-         Beszerzés: Trexpert Túrabolt www.trexpert.hu

-         Ár: 33.900 Ft (La Sportiva Miura VS 37.990 Ft)

Élesben:

Már az üzletben feltűnt, hogy – bár a legkisebb méretet hoztam el, ami csak felment a lábamra – kényelmes a cipő. A La Sportiváimat hetekig nyújtottam a szobában mire kimerészkedtem velük sziklára, annyira szűkek voltak és sokat nyúltak az idő múlásával, de abszolút kényelmessé váltak. Ez a fejezet itt kimaradt, kivittem a cipőt és már az első alkalommal egész napot másztam bennük, mindenféle komoly fájdalom és gyötrődés nélkül. Végre egy igen komoly probléma lett orvosolva.  Féltem tőle, hogy túlnyúlik és veszít a pontosságából, de nem. Már kb. 10 alkalommal voltam benne mászni(sport és nagyfal) és ugyanolyan feszes, mint először, viszont betapostam és sokkal pontosabb, jobban harap. A Miurához hasonlóan a legkisebb lépés (perem, lyuk, repedés, reibung…szinte mindegy) is megléphető vele, akár a pénzérme vastagságúak is, kiválóan tart. Érzésre picit mintha jobban igénybe venné a lábujjak erejét apró lépéseknél. Viszont a gumi az fantasztikus! A Stealth Onyxx talp olyan helyen is tartott ahol a Vibram XS Edge már instabil „mintha lecsúszna” érzést keltett korábban, ráadásul egy lábon, szinte no hand!!! El sem hittem. Gyakorlatilag bárhová lépsz a falon, ottmarad a cipő. A sarka precízebb a korábbi modelleknél, szűkebb, az akasztás is jó vele, nem igyekszik kifelé a sarok a helyéről, bár még mindig nem annyira passzos, mint a Miuráé. A két Velcro tépőzár jól tart, picit puhább érzést ad, mint a Miura VS 3 tépőzárja, ami jó és kevésbé jó is lehet (én szeretem a 3 tépőzár adta stabilitást, továbbá keresztirányban kevésbé csavarodik el a cipő eleje). A tépőzárak alatt puha, párnázott, 2 félből álló nyelvek tompítják a tépőzárak feszes tartását. A felsőrész puha, nyúlásmentes és szellőző, bár nagy melegben ebbe is óhatatlanul beizzad a láb, mint szinte bármelyik cipőbe. Hátul 2-2 húzópánt, egy az achilles mögött, egy pedig oldalt, könnyűvé téve a baromi szűk cipő felhúzását. A cipő fekete bélése puha, nem dörzsöli a lábat, nem alakít ki fájó, kellemetlen nyomáspontokat, bár ez erősen lábforma kérdése is. A design letisztult, a cipő – sokaknak nem tetszően – narancssárga, személy szerint kedvelem ezt a színt, könnyen megtalálom, ha letettem valahová egy mászóhelyen, egyébként öltöztet a kompozíció. Méretezését tekintve még a La Sportivából 38,5-es méret kellett a 43-as lábamra, addig ebből 41,5/42-es a tökéletesen illeszkedő méret, egészen közel áll az utcai számozáshoz. Én kifejezetten szeretem a spártai méretezést, csak a leges legszűkebb cipőkben érzem „jól” magam, ekkor érzem pontosnak a cipőt.

Puding próbája:

Verdikt:

A kételyek, amik voltak bennem egy új cipő kipróbálását illetően szertefoszlottak. Nem érdemes szkeptikusnak lenni, nyitni kell az új felé, hiszen ezt a mászós életforma messzemenőkig meg is követeli.

Jó cipő kérem! Felveszi a versenyt a Miura VS-el, jobbnak abszolút nem mondanám, de kiegyezhetünk egy egállal. Hasonló teljesítmény, hasonló piaci szegmens. Az ár, a kényelem és a bejáratás időtartama amiben a 5.10 nüanszokkal nyer, valamint a gumi tapadása, mert az hihetetlen. Bátran ajánlom ezt a cipőt azoknak, akik ki akarják hozni magukból a maximumot, akik nem a cipő miatt akarnak lemaradni életük útjáról-projektjéről, akik egy profi all-rounder cipőt keresnek, minden kőzettípusra és falformára/jellegre.

Stay tuned…

Apróhirdetés rovat

Elindult az apróhirdetés rovat a blogon. 3 új hirdetés már feltöltésre került. Nézzetek rá, hátha találtok valami kedvetekre valót.

Stay tuned...

Rövid de velős

Hétvégén a családi programok és a kisfiam betegsége miatt nem volt alkalmam egész napos mászásra menni. Vasárnap reggel - robogóval - mentem ki a mátrai Csóka-kőre egyet mászni. Nem volt csak bő 3 órám arra, hogy kifárasszam magam. Elvittem az itthoni 5 kg-os deréksúly övemet és magamra aggatva ezúttal ezzel róttam megállás nélkül az utakat, pihenni csak ereszkedés, átszerelés és ivás idejére álltam meg. Velős volt, mert 22 utat tudtam mászni. Sikerült elfáradnom hála a plusz súlynak. Egyes egyedül voltam a helyen, Báránykőn is csak a salgótarjáni Orosz Misi és csapata voltak. Kellemesebb volt az időjárás, nem volt az a rekkenő forróság és a levegő is mozgott. A formám erős átlagos, nem kirobbanó, de sokkal jobb a korábbi hónapokénál. Fokozatokat tekintve 3-tól egészen 8- -ig toltam, még a nehezebbek is mentek a súllyal is. Azért az ujjaim érezték a többlet súlyt, főleg a kisebb fogásokon. Hétvégén a Lengyel-Tátra a terv...

Stay tuned...

Magas-Tátra, Opálova veza (Izabella-torony), Déli-pillér, V

Elkezdődött a tátrai szezon. Rengeteg a terv, a kinézett másznivaló, több évre előre vannak kinézve utak, különféle nehézségben. Szezonkezdésre egy átmozgató mászást néztünk ki, egy rövidebb, könnyebb, ugyanakkor szép mászást az Izabella-torony déli falán a Felkai-völgyben. Az út a Déli-pillér névre hallgat, egy markáns bevágást követ, V-ös nehézségért a fal bal szélén. 5 kötélhossz, zömében IV-es részekkel, 2 helyen V-ös betéttel. Egy pontos (12-es dübel, nittfüllel) kényelmes standokkal, lemászott kőzeten, kellemes kitettségben, jó tájékozódással és jó biztosíthatósággal.

www.tatry.nfo.sk

Szuper időjárást prognosztizáltak a hétvégére, nem is hezitáltunk sokat, Kamenyiczki Jani és Vígh Krisztián barátommal neki is vágtunk a majdnem „ismeretlennek”. 5-kor indultunk Bárnából és valamivel 8 után már a Tátraszéplakon lévő parkolóban voltunk. A felmenet a Sziléziai-ház érintésével, az Örökös-esőn (Vecny dazd), a Virágoskerten (Kvetnica) keresztül a fal aljáig 2 óra 50 percet vett igénybe, erős közepes tempóban. A Virágoskertnél jobbra egy markáns ösvényen (helyenként I/II) mentünk az Opál-szerzetsek (Opálové mníchy) között a Gránát-kuloárba (Granátovy zlab) a fal felé. Megérkezvén haraptunk valamit, beöltöztünk, mint, az első farsangozók, kisorsoltuk az előre mászót (Vígh Krisztián nyerte meg) és neki is fogtunk. A mászás 3 órát vett igénybe. Szép élménymászás, jó kőzeten, kitett helyeken, többnyire bevágásokban. A lejövet profi, kiépített ereszkedőpályán keresztül történt, a Francia csók nevű út 2 nittes standjaiból, jó vonalvezetéssel egy óra alatt voltunk újra a beszállásnál. A lementhez a megközelítő ösvényt választottuk (ahol az I/II mászós résznél  volt egy ereszkedő gyűrű - amit a felfelé nem is vettünk észre - lefelé pedig nem használtuk) nem a Fonatost, ami bölcs döntésnek bizonyult, hiszen 30 perc alatt voltunk ismét a Virágoskertben. Innen a Sziléziai-ház (20 perc), itt bevertünk egy-egy sört, majd egy óra le a kocsihoz. Ótátrafüreden pizzáztunk egyet és megittuk a kötelező Kofolát, ezután irány haza. Későn, 23:30-ra értünk haza.

Klassz kis „bemelegítő, ráhangoló” mászás volt ez, ajánlom mindenkinek ezt az utat, aki nem akar feszengeni csak jól érezni magát, szép helyen.

Képek:

 Felmenet

 Krisztián az első hosszban

 Én egy 4-es részen

 Krisztián standol

 Krisztián közelít

Háttérben a Lomnic NY-i fala...szeretjük

 A Fonatos felé tartó út

Ereszkedek

A folytatásban a Lengyel-Tátra Mních tömbjének Sprezyna útja következik VII-es nehézségért, ami egy komolyabb mászás lesz minden tekintetben. Csak az időjárás is velünk legyen.

Stay tuned…