2011. január 30., vasárnap

Jégmászás...helyett Bárna Nagykő túra

A tervek néha másképp alakulnak. Vasárnapra jégmászást terveztem a Magas-Tátrában,a Felkai-völgyben lévő Sopel' jeget szerettem volna mászni WI 5-ért. Az örök probléma közbeszólt: nem akadt mászópartner. Krisztián kezét műtötték, Brezó és Jimmy dolgozott, Balázs a Mátra-túrán volt, Zsolti betegeskedett. Így hát úgy döntöttem, hogy kitúrázok a lakhelyem melletti kirándulóhelyre a Nagykő-be. Reggeli után felöltöztem, magamhoz vettem a kulacsomat, túrabotomat, csokimat, fényképező gépemet és napszemüvegemet és 10:30-kor nekivágtam a túrának. Bárnából a kék jelzésen indultam a Békás-tó felé, majd a kék háromszögön a sziklákig; lefelé pedig kis kerülővel szintén a kék jelzésen a faluig. Végig hideg volt, nem emelkedett a levegő -7 fok fölé, viszont csodálatos volt az idő, gyönyörű fényviszonyok, csodaszép panoráma, még a Tátra is látszott. Felfelé menet találtam egy tuti kis boulder helyet, 5-6 db 4-6 méteres tömbbel amiken nehéz kunsztok ígérkeznek változatos formavilággal, jó érkező felülettel a tömbök alatt. Tavasszal ha kikerekedik az idő, ki fogok menni letisztítgatom a tömböket és  lehet tolni ezerrel. A túrám 2,5 órát vett igénybe, ebéd előtt pont elég volt, jól esett. Készítettem néhány fotót, íme:

                                                                           Békás-tó

                                                                          Útban felfelé

                                                               Az említett fényviszonyok

                                                                  A Nagykő sziklája

                                                                Messzeségben a Tátra

                                                                         Bárna faluja

                                                               Jobb oldalon a Nagykő

                                                                           Jómagam                                                                           





                                                                Korábbi mászás nyomai

                                                                       Mászási lehetőségek




                                                                 Nagykő a másik oldalról

Szóval eltelt a hétvége és a következő hétvégén már mászás jön. Tervezek egy 2 napos Tátrai akciót a hétvégére. Akit érdekel jelentkezzen és csapatjuk neki.

Stay tuned...

2011. január 16., vasárnap

A harag napja

Hát igen...

Eltelt ez a hétvége is, vasárnap kimentünk a Magas-Tátrába a Felkai-völgybe, hogy egy odaverős jégmászással búcsúztassuk a hetet. Szombaton este jöttek Miskolcról Brezó barátomék, hogy aztán másnap kora hajnalban indulhassunk. Csatlakozott hozzánk még Balogh Bálint is, Ő Budapestről jött, amolyan ismerkedést tervezett a jégmászással. 4:30-kor indultuk, 7-körül meg is érkeztünk a parkolóba. 2 órás felmenet után el is értük a Sziléziai-házat. A háznál gyors szemlélődés után úgy döntöttünk, hogy a Gránátos-oldalon lévő "Nevestin závoj " nevű jeget másszuk meg elsőként. Ezt a kalauz WI 4-re írta, mászása közben kiderült, hogy igazából egy erős WI 5-ös jég, egy kb. 10 méteres teljesen függőleges felszökéssel a közepén, irtózatosan rossz jégminőséggel. A jég alján nem igazán volt jég, félig-meddig firnes-sziklás részen kellett a "tényleg jégig" eljutni. Az út hossza 70 m, úgy sikerült egyben kimászni, hogy a stand előtti rövidke havas résznél Brezó nemhogy kivett a biztosításból de le is kötötte magát a kötélről. Veszély értéke nem volt a dolognak mert fönt derékig ért a hó, nem engedett volna lecsúszni a falról. A stand két diagonális szögből állt, kötélgyűrűkkel. A jég minősége a horrort súrolta, a 9 db jégcsavarból kb. 3-at éreztem biztosnak. Hiába enyhe volt az idő az elmúlt héten. Végeredményben sikerült biztonságosan feljutnom bár nem éreztem magam a megszokott biztonságban mászás közben. Úgy ítéltem meg, hogy nem ajánlatos a többieknek mászni ezt a jeget, így a lejövetel, illetve a szemközti jegek mászása mellett döntöttünk.

                                                       Gránátos-oldal, Nevestin závoj jég

                                                                          Közelebbről

                                                                 A havas-sziklás rész után

                                                                  A "tiszta jég" kezdete

                                                                  Itt már "mászni" kell

                                                                Innen indul a szép rész

Lejövetel után úgy döntöttünk, hogy a szemközti könnyebb jeget válasszuk, hogy Bálint és Brezó is tudjon biztonságban gyakorolni. Felmentünk az "Orolínov" jéghez amit a kalauz WI 3-4 nehézségre ad. Ez meg is felelt a leírtaknak. Ez a jég 28 méter magas, igazi örömmászásnak ígérkezett.,bár a jég minősége itt is hagyott kívánni valót. Megbeszéltük gyorsan felmászok, berakom a kötelet és a továbbiakban felső biztosítással mászunk rajta párat. Így is volt, viszont közbejött valami...Már a mászás közben apró porhólavinák nehezítették a dolgomat amit sikeresen kivédtem, odahúztam magam a falhoz és megvártam, hogy csituljanak a dolgok. Elértem a két pontos láncos standot, beraktam a kötelet és leereszkedtem. ITT TÖRTÉNT EDDIGI MÁSZÓS PÁLYÁM LEGMEGRÁZÓBB ESETE: ahogy leértem, még le sem vettem magam a kötélről hirtelen több tonna porhó zúdult le a jég tetejéről, annyi, hogy a jég aljában 1 m magasan állt utána a hó!!! Leszakadt rólam a viz, még fel sem eszméltünk újabb lavina jött, ismét több tonna hóval, beugrottunk a fal alá, így sikerült megúszni az esetet. Gyorsan kitúrtuk a méteres hó alól a kötelet, lehúztuk és rohantunk lefelé a turistaútra. Ott pakoltunk össze és a lefelé indulás mellett döntöttünk lévén már elkezdett szürkülni is. 

                                                                             Orolínov




                                                      Egyike a kisebb porhólavináknak

Összepakolás után elindultunk lefelé, egyre jobban ránk sötétedett, az út felétől már fejlámpával kellett haladnunk. Nehezítette a helyzetünket, hogy lent ónos eső esett, így az aszfalt út korcsolyapályává változott. Nehezen, de leértünk az autóhoz, ekkor már 17:30 volt.
Ez a mászás több szempontból is tanulságos volt. Nem volt maradéktalan az örömöm mert Brezó és Bálint egyáltalán nem tudtak mászni, sajnos nem rajtam múlt én megtettem mindent. Ezúttal az időjárás szólt közbe. Enyhe volt az idő az elmúlt héten. Lefelé jövet lőttünk még pár képet...

                                                                      A Sziléziai-ház

Kis dry-tooling
                                                    A csapat: Bálint, Zsuzsi, Brezó, Én

A Sopel' jeget nem tudtuk megmászni idő hiányában, viszont két hét múlva megyünk és kitoljuk. 

Stay tuned...

2011. január 13., csütörtök

Finlandia Ice Cup

Januárban ismét megrendezésre kerül a Zámkovszky-menedékháznál a szokásos jégmászó verseny. Idén egy 3 napos rendezvény keretein beül lesz összehozva az esemény. Az időpont 2011. január 28-30. Bővebb információ: www.zamka.sk és www.james.sk
Mi valószínű, hogy kint leszünk, még az is lehet, hogy elindulok a versenyen.


Stay tuned...

2011. január 12., szerda

Hétvégén jegezünk

Kedves Barátaim, Sporttársaim!

2011.01.16-án vasárnap megyünk a Magas-Tátrába a Felkai-völgy jegeinek (Sopel', Nevestin závoj) meghódítására. Akit érdekel a mászás csatlakozhat hozzánk. Egy napos lesz az akció, hajnalban megyünk, este jövünk.

Stay tuned...

2011. január 9., vasárnap

Pénteki jégszobrászat


Szerdán megkeresett Novák „Jimmy” Balázs, hogy mivel ebben a szezonban Ő még nem mászott jeget (és még a nagy enyhülés előtt mindenképpen szeretne) mi lenne ha kimennénk Szlovákiába a jégmászó helyünkre. Meg is beszéltük, hogy hármasban kimegyünk pénteken, így is lett. Kivettem fél nap szabit, 10-re jött értem, út közben felvettük Krisztiánt és irány a jég birodalma. Hamar kint voltunk, gyors bemelegítés után nekivágtunk a tömérdek jégút nehezebbjeinek leküzdéséhez. A mászott utak zömében WI 5 nehézségűek voltak, bemelegítésként és levezetésként másztunk 1-2 WI 4-es utat. A mászás jól ment, felkészülten várom a jövő heti Felkai-völgy akciót a Magas-Tátrában.

A képek talán beszédesebbek mint én:















 Stay Tuned...






2011. január 5., szerda

Programok a közel jövőre

Szerveződnek a dolgok...Úgy tűnik a héten pénteken fogunk kimenni Szlovákiába jeget mászni utána a hétvégén edzés lesz a program. Viszont jövő hét végén ismételten megyünk a Magas-Tátrába. Ezúttal a Felkai-völgy lesz az úticél, ott megmásszuk a Sopel' (WI 5) illetve a Nevestin závoj (WI4) jegeket. Előreláthatólag vasárnap fogunk menni, egy napos lesz az akció. Minden kedves (lehetőleg rutinosabb) érdeklődőt szeretettel várunk. Akinek kétsége lenne a jegek állapotáról annak az alábbi képek nyugtató jelleggel fognak hatni:

                                                                    A Sopel' oldalról

                                                     Orolínov(balra) és a Sopel' (jobbra)

                                                                    A Sopel' messziről

Stay tuned...

2011. január 2., vasárnap

Karácsonyi Tátra-túra


Kedves Olvasóim, Támogatóim, Drága Mászótársaim, Barátaim!

Sportsikerekben gazdag új évet kívánok Nektek!

Ismét eltelt egy év és jön egy újabb, ezúttal a 2011-es. Öregszünk. Remélem az új év is legalább annyi örömöt és eredményes mászásokat fog majd hozni mint a 2010-es. Szokásunkhoz híven a 2010-es évet is egy hosszabb (5 napos) mászó túrával búcsúztattuk kint a Magas-Tátrában. Korábbi évekhez viszonyítva a mostani kiruccanás kicsit népesebbre sikeredett. 11-en jöttünk össze. A társaság három+1 részre oszlott függően attól épp mi volt a mászás műfaja és célja:

A” csapat: Kele Péter, Árbócz Tamás, Lőrincz Gyula, Sótér Zsolt (a Király-kuloár)

B” csapat: Kamenyiczky János, Herczeg Ábel (a Tupá kuloárjai)

C” csapat: Vígh Krisztián, Borók Sándor, Brezovszky Gábor és jómagam Herczeg Gábor
( Stredohrot Z-stena jégút, Cyklisticky-jég, Tupá Culka-Weincziller út)

D” csapat: Bandi a séf (isteni étkeket készített mire hazaértek a csapatok)

Az utóbbi volt az én csapatom, mi voltunk az „extrémek”. Engedjétek meg, hogy bemutassam a csapatomat:

Vígh Krisztián (a Király)



Borók Sándor ( Borók Rambo)



Brezovszky Gábor (Brezó)


Herczeg Gábor ( a Művezető)



És most, hogy bemutattam a résztvevőket jöhetnek a csapatom által végrehajtott mászások:

Első nap(27-e hétfő) az utazással, a szállás elfoglalásával, egy Poprádon töltött bevásárló körúttal valamint egy Lysa Polana-i amolyan „megnézzük milyen állapotban vannak a Tisovka jegei” túrával telt. Mászni nem sikerült mert rengetegen voltak a nem túl jó állapotú jegeken, főként kezdő partik. Beszállni nem akartunk alájuk mert bontották azt a kevéske jeget rendesen. Valahogyan nem is bántuk mert Krisztiánnal a legtöbb jeget már megmásztuk itt. Felsétáltunk az erdészházig, fotózgattunk és visszasétáltunk egy kávéra az ottani túristaházba aminek érdekessége, hogy a ház eleje egy mászófal, fogásokkal, nittekkel. Ezután lementünk Poprádra a két mászóboltba (Sport Rysy és Hudy) ahol az utóbbiban sikerült vennem egy La Sportiva Trango Light Low beszállós cipőt. 

                                                       A Poduplaszki-völgy az erdészháztól


                                                            Tisovách-jég: A téli mászócél


                                                                 Zsolti, Sanyi, Én, Brezó

Második nap(28-a kedd) már a mászásé volt a főszerep. Reggel az első felvonóval felmentünk Ótátrafüredről a Tarajkára és megkezdtük nem túl rövidke beszállásunkat a Középorom oldalában lévő Stredohrot Z-stena nevű jéghez. A Nagy-Tarpataki-völgyben fölfelé tartva, elhagyva a Veverkov, Bibin és a Grósz jegeket értünk el a kis fahídhoz ahol a kék jelzésű turistaút keresztezi a Nagy-Tarpatakot. A híd után jobbra letérve először egy komolyabb törpefenyő rengetegen kellett átverekedni magunkat, majd egy meredek firnes-köves folyosón kellett megközelíteni az áhított jeget. A jég a kuloár bal falán egy barlang előtt függött, sohasem láttam még ennyire szép jég formációt. Az út két kötélhossz volt, nehézsége WI 4-es, többnyire kemény, törős jégen vezetett. A napot nehezítette a szűnni nem akaró havazás is. Mindkét hossz végén volt egy-egy régi gyűrűs szög standként, a másodikat egy kalapácsütéssel kiütöttük a helyéről. Óvatosan kell bánni ezekkel a régi eszközökkel. Végül sikerült leereszkednünk egy vastagabb törpefenyő ágról, otthagyva egy elvágós kötélgyűrűt. A jég mindkét hosszát én másztam előre, a többiek pontosan, helytállóan követtek. Megmásztuk majd kettő ereszkedés után lent is voltunk a beszállásnál. Összepakoltunk és elindultunk lefelé. A turistaútra már sötétben értünk le, előkerültek a fejlámpák, az utolsó felvonót(16:30) már lekéstük szóval le kellett sétálnunk egészen Ótátrafüredig, ez 2 órát vett igénybe. Hazaérve fejedelmi vacsora, fürdés, iszogatás és pihenés jött.

                                                              Stredohrot 1. kötélhossz

                                                              Stredohrot 2. kötélhossz


                                                                    A jég közepén


                                                                 Az első hossz teteje


                                                                A második hossz alja


                                                               A második hossz teteje


                                                                  Csapatom a parkolóban

Harmadik nap(29-e szerda) ekkor került sor a számomra már régen áhított Cykisticky(kerékpáros)-jég megmászására ami a Kis-Tarpataki-völgyben a Kis-Sárgafal alatt helyezkedik el. Ez egy egy kötélhosszas jég, 45m magas, WI 5-ös nehézségű, egy függőleges, faltól elálló jégoszloppal. Reggel szintén az első felvonóval mentünk fel ezúttal ragyogó napsütésben viszont erős hidegben. 2 óra gyaloglás után érünk fel a jéghez egy meredek firnes lejtő leküzdése után. A jégen nem látszottak korábbi mászás nyomai érthetően ez a nehezebb jegek közé tartozik a Tátrában. Nem is hazudtolta meg magát! Krisztián csinált egy standot a jég aljában két friendből, majd neki is fogtam a jég megmászásának. A jég minősége és összetétele a legmeglepőbb módon váltakozott a beton kemény-törőstől a vizes-puháig, biztosítása nem volt éppen a legmegfelelőbb, néhol csak a psiché kedvéért sikerült egy-egy jégcsavart beraknom. De végül is megoldottam és sikerült biztonságosan feljutnunk a jégen. Krisztián is profi módom feljött majd ügyesen leereszkedtünk mert rettenetesen hideg volt fent, kissé elfagytak az ujjaink. Ettől a naptól már nem voltunk csak hárman, Borók Sanyi csatlakozott Petihez és Bandihoz és kiélvezték a Zámkovszki-ház vendégszeretetét. Összepakoltunk és elindultunk lefelé, elértük a 16:00 felvonót.


 



                                                                    A jég messziről


                                                                       Közelebbről...



                                                                   A kulcsrész előtt



                                                                      A kulcsrészben



                                                                          Magasan...



                                                                Krisztián a kulcsrészben



                                                                        Kicsit feljebb



                                                                       Krisztián kiszáll



                                                             Brezó ezúttal "csak" biztosít

Negyedik nap(30-a csütörtök) úgy döntöttünk, hogy mi is megnézünk egy téli utat a Tupá oldalában. Tavaly másztuk Krisztiánnal a Supercouloire-utat ide(ami egy magyar út Mózes István és Tivadar Tamás útja) az nagyon tetszett. Most a Culka-Weincziller útra esett a választásunk, ez egy alapvetően sziklaút itt-ott fagyos kuloárokkal, 3-as nehézségért. Krisztián mászott előre. Kicsit késve szálltunk be, ennek meg is lett az eredménye. Egy meglehetősen hosszú firnes kuloár leküzdése, majd 5 kötélhossz megtétele után a falban ért minket a sötét. Felérve egy gerincre az 5. ötélhossz végén(már erős szürkületben) láttuk Krisztiánnal, hogy nincs reális esélyünk befejezni az utat, az ereszkedés mellett döntöttünk. Nyomainkat követve, többnyire szögekből erszkedtünk, majd lemásztunk a firnes kuloáron, relatív későn értünk le a beszálláshoz. Ezután fejlámpás lemenet a Poprádi-házig, majd a parkolóig, két órán keresztül. Izgalmas volt! Megfizettük a „tanuló pénzt”, summázva a napot megbeszéltük Krisztiánnal, hogy még egyszer nem szállunk be egy hosszabb téli útba hárman, ráadásul úgy, hogy Brezó még sosem mászott ilyen jellegű utat. Viszont ki kell hangsúlyoznom, hogy férfiasan helyt állt, le a kalappal előtte!!!

                                                          A Tupá, középen a kuloárunkkal


                                                                     A "Király" biztosít


                                                                  Brezó halad felfelé...


                                                                Fölöttünk az út szép része

Ötödik nap(31-e péntek) zömében már az összepakolással és a hazautazással telt, hazafelé még beugrottunk az egyik jégmászó helyünkre még Szlovákiában egy rövidke jégmászó kurzusra, itt már csak Brezó mászott, segítettünk neki elsajátítani a hágóvasak és jégszerszámok használatát, a standépítést jégen valamint a jégcsavarok elhelyezését is gyakoroltattuk vele. Fogékony a srác! Innen Salgótarján felé vettük az irányt ahol érzékeny búcsút vettünk Brezótól, felszállt a 15:00 Miskolci buszra és elindult hazafelé. Mi is így tettünk, hazaérve kipakoltam a cuccokat száradni és nekikezdtem az esti buli előkészületeinek.

Mozgalmas hét van a hátunk mögött. Jó volt a hangulat, jókat másztunk, jól éreztük magunkat. Úgy érzem sikerült összebarátkozni egy értékes emberrel akivel hosszú (mászó)barátság veszi kezdetét, jó mászásokat fogunk végrehajtani még együtt. A további terveink között szerepel erre a téli szezonra több egynapos jég- és mix mászás, valamint két több napos mászótúra is, egyik a Jávor-völgybe(Ruhovy-gerinc, Titánok csapdája, Pozsonyi-jég, Ladové dolinky, Marekov-jég) másik pedig a Pouplaszki-völgybe(Nagy-Molnár kuloár, Cseh-jégesés és környékének jegei). Remélem minden tényező a terveik megvalósulása mellett lesz.

Kellemes mászóévet kívánok minden kedves Sporttársamnak!

Stay tuned…