„Eisarena” jégmászó túra

Szokásos, hosszabb, évenkénti, téli jégmászó megmozdulásunk idén is elérkezett. Erre a télre a hírhedt Gasteinertal – Anlauftal Eisarena jegeit szemeltük ki magunknak, és mivel itt néhány nagyobb jég van „csak”, így a szomszédos Raurisertal – Kolm-Saigurn Eisarena  jegei is a programba kerültek; lévén 10 napos távollétről volt szó. Brezovszky „Brezó” Gábor mászó párommal vasárnap reggel indultunk a 8 órás és 700 km-es útnak, sallangmentesen kora délutánra értünk ki a Bad Hofgastein-i szállásunkra. 

Szállás: Paul – S Apartman, 5630 Bad Hofgastein, Laderding 14., www.paul-s.com

Pályafutásunk eddigi legjobb szállása a budapesti Réti Pál és felesége Sarolta által üzemeltetett komfortos apartmanház. Csodálatos környezetben, frekventált, ugyanakkor csendes településrészen, túláradó vendégszeretettel várja a síelő, mászó, túrázó vagy csak pihenni vágyó utazókat az év minden szakaszában. A mi apartmanunk a földszinten volt, hegyekre nézett, felszerelt konyhával, klassz fürdőszobával / WC -vel, tágas étkezővel, magyar csatornákkal ellátott TV-vel és WiFi-vel. Az alagsorban meleg levegő befúvásos szárítóval, nagy parkolóval, parkszerű kerthelyiséggel. Az ára 23 €/fő/éj, ami mindössze 1 € -val több a tavalyi szállásnál, ami ehhez képest szolgáltatásaiban jócskán elmarad.

A szállásadók kedvesek, segítőkészek voltak, esténként itallal kínáltak, de kaptunk gyümölcstortát, madártejet is. Sokat beszélgettünk velük, a háziúr még szaxofon játékkal is szórakoztatott minket az egyik este a szintén nagyszerű társalgóban. Jobbat nem is kívánhattunk volna, minden bizonnyal visszatérünk még, nem csak ezért…

Állapotok, lehetőségek:

Gasteinertal / Anlauftal Eisarena:

Úgy látszik a tél Ausztriában is – a nagyobb hó mennyiséget leszámítva – szokatlanul enyhe, szeszélyes. A hőmérséklet a kint létünk alatt mindössze egyszer volt fagypont alatt (-5 fok), többnyire +/- 2 fok tartományban mozgott, de a városban volt +12 fok is. A nagyobb hó miatt a lavinahelyzetek kritikusak, több nagyobb lavinát is láttunk a napokban Anlauftal – ban. Az Eisarena jegei nem voltak mászható állapotban, a jég minősége olvadt, kásás volt, vékony jégréteggel, aláolvadva, elválva a kőzettől. Felmentünk teljesen a jegek beszállásához többször is, volt ahová be is szálltunk, de vissza kellett fordulnunk. A mászók elmondásai szerint a tavalyi szezon is hasonló volt. Reméljük a következő tél jobb lesz és akkor minden bizonnyal visszatérünk ide és másszuk a nagy jegeket, amik most a fő célpontok voltak.

Gasteinertal végén lévő Anlauftal Eisarénája Böckstein felől közelíthető meg. A Mallinz felé tartó car/train vasútállomásnál az alagút innenső végénél lévő parkolóban hagyható az autó. Innen egy markáns ösvényen jobbra felfelé 1,5 óra alatt érünk a jegek beszállásához, meredek ösvényen. Itt lévő jegek:

1. Supervisor, 270m, WI 6
2. Mordor, 320m, WI 5
3. Centrecourt/Rodeo, 300m, WI 7+
4. Seidenraupe, 250m, WI 5
5. Faderweissfall, 180m, WI 4
6. Fenstergucker, 100m, WI 5
7. Höhkarfall, 250m, WI 4/5

Ezek közül egyedül a Faderweissfall volt egyáltalán „valamilyen” állapotban, a többi mászhatatlan volt. Ezek a jegek voltak a fő célpontok (a WI 7+ kivételével). Jövőre ismét eljövünk, viszont jobban utána járunk a kondícióknak előtte, mostanra már van kontakt.

Raurisertal – Kolm-Saigurn Eisarena:

Itt már jobbak voltak a körülmények, magasabban fekszik, feljebb a nagyobb hegyek között egészen a völgy végén. A hőmérséklet többször volt fagypont alatt, viszont a hó mennyisége nagyobb volt. Főként itt tudtunk mászni, itt sikerült az összes mászható jeget abszolválni, csak néhány maradt ki a kalauzban lévők közül, amiken egyáltalán nem vagy csak mászhatatlanul kevés jég volt, esetleg a nagy hó és lavinaveszély miatt megközelíthetetlenné vált. A mászható jegek a szokásosnál vékonyabbak voltak, meredekebbek, nehezebbek a kalauzban magadottaknál, sok esetben az olvadás – újrafagyás miatt nagyobb, különálló, áthajlás szerű pocakokat, tömböket formálva.

A helyet Rauris felől a Kolm Strasse-n végighaladva, az autót a Bodenhaus zárt parkolójában hagyva (2 € / nap / autó) közelíthetjük meg. Innen 5 km-t felgyalogolva a Naturfreundehaus-ig aszfaltúton. A jegek a ház mögött lévő falrendszeren illetve az ezeket tagoló szurdokokban találhatóak. 

Az Eisarena jegeit az alábbi kép szemlélteti:

Forrás: www.bergsteigen.com

Ezek közül az idei szezonban mászható állapotban lévők (melyeket mi is megmásztunk):

1. Barbara fall, 50m, WI 3, most WI 4-
2. Kolm-Sai Hauptfall, 60, WI 4+, most WI 5
3. Golling’s Cakewalk, 60m, WI 4, bal oldalsó jégoszlop variáns WI 5
4. Just yak it, 60m WI 4-, most WI 4+ kifejezetten rossz jégminőséggel
5. Vegetari, 25m, WI 2
6. Cascadi, 35m, WI 3+, most WI 5, áthajló, teljesen elvállt, levegőben lógó kiszállással, rossz jégminőséggel

A nehézségeket az ott mászó többi mászóval egyeztettük, illetve a házban is ki van függesztve az aktuális nehézség táblázat és a mászásra ajánlott jegek felsorolása, főként az állandó tanfolyamok és a nagy mászó közösség miatt.

A völgyben egyébként hatalmas potenciál van, feljebb több – most nem mászható – jég és 3 menedékház található, túra, sítúra lehetőséget biztosítva az év többi részében.

Bővebb információ: www.bergsteingen.com

Nap nap után:

Vasárnap:

Ez a nap az utazásé, a szállás elfoglalásáé és a körbetekintésé volt. Ahogy megérkeztünk egyből felmentünk az Anlauftal parkolóba, hogy felnézzünk a völgybe. Ez nem sikerült, mert hatalmas köd volt, információnk mindössze két lefelé jövő román mászótól volt, ők már elmondták, hogy nem jók a jegek. Ezután elfoglaltuk a szállást, kipakoltunk, főztünk egy jót és beszélgettünk a szállásadókkal. Összepakoltunk másnapra, így a terv a Kolm-Saigurn maradt. Barátaink Székely Levente és mászó partnere Attila egy éjszakai utazás után érkezett meg Rauris –ba. Ők egy 5 napos túrát terveztek kizárólag ebben a völgyben. 

Hétfő:

Reggel 8-kor találkoztunk a parkolóban majd felmentünk. Mi gyalog, Leventeék túraléccel abszolválták a szerpentin jellegű, itt-ott erősen emelkedő 5 km-es távot. A hely telis-tele volt mászókkal, szinte minden jégen több parti volt. A jobb szélső szurdokot választottuk az ott lévő 2 jéggel. Elsőként a 25 m magas Vegetari-t másztuk WI 2-ért, jó kis bemelegítés volt, másztunk rá több verziót még az alsó, hosszabb Cascadi-tól elmentek a korábban ott mászók. A kalauz WI 3+-ra taksálja a jeget, ez most nagyon távol állt az igazságtól. A teteje el volt válva a kőzettől, egy nagyobb (kb. 8 m), szárnyszerű, enyhén áthajló képződményt formált, ami élére állt, merőlegesen a sziklára. Az előttünk lévő partik is csak eddig a részig mászták, itt több Abalakov-ból álló stand volt. Brezó fogott neki a mászásnak, de Ő is jobbnak látta a visszafordulást a kritikus rész előtt. Én jöttem. Könnyedén másztam a standig WI 3 környezetben, majd a kulcs rész jött, ami alá raktam még csavart a stand mellé és beleálltam. Áthajlott és dongott minden ütésnél, jó pár mozdulat volt még átmásztam ezt a kellemetlen részt, majd egy csavart raktam feljebb is és kimásztam a bal oldalon lévő, 2 pontos nittes standig. Ereszkedés közben kiszereltem a cuccokat. Brezó aztán felsővel átmászta és így sem tetszett neki ez a rész. Idő közben Levente és Attila visszavonulót fújt és lesíeltek. Aztán mi is összepakoltunk és elindultunk lefelé. A napot nehezítette az orkán erejű szél, ami sarkvidéki környezetet varázsolt az éppen csak fagyból.

 Levente melegít a Vegetarin

Attila fogja

 A völgy

 Berzó "turn back" Gábor :-) és a Cascadi

A teteje és a levegőben lógókulcsrész

Kedd:

A második nap „esőnap” volt, egész nap esett az eső, odaát pedig havas eső. Kényszer pihenőnap lett a dologból, városnézéssel és a hely megismerésével töltöttük az időt mindaddig, amíg az autóm motorja rendetlenkedni kezdett. A hibát egy – vélhetően - nyest által éjszaka a parkolóban elrágott Lambda-szonda kábel okozta, melyet a helyi autószerelő 30 €-ért orvosolt és javított meg szépen. Ez utóbbi anyagilag nem hiányzott!

Szerda:

Ismét közös mászást iktattunk be Cimboráinkkal, 8-kor találkoztunk a Kolm Strasse parkolóban, majd ezúttal kocsival vitettük fel magunkat a házig. Időt nyerve elsőként értünk a kiszemelt jéghez, ami a Barbara Fall volt az Eisarena bal szélén. Ez egy 50m magas, most WI 4 nehézségű, az olvadás miatt a tetején nagyobb tömbökkel tarkított jég. Erre másztunk több utat is, szinte egész nap itt voltunk, nem másztunk mást. Lefelé szánkóval csúsztunk, a Naturfreundehaus -tól el lehet vinni szánkókat, az út mellett hagyva este felviszik a házhoz az ott hagyott szánkókat. Ötletes! Jelentős időt megtakarítva időben a kocsinál voltunk és mehettünk vissza Hofgastein -be. Itt átnéztük a kalauzokat és másnapra egy mellék völgyben – Kötschachtal - lévő 110m magas, WI 5 jeget néztünk ki az Akarfall-t.

Csütörtök:

Reggel korán keltünk és Bad Gastein érintésével a kiszemelt völgy felé vettük az irányt. A Grüne Baum városrésznél hagytuk az autót egy ingyenes parkolóban. Innen a Himmelwandhütte irányában egészen Prossau –ig mentünk (2 óra). Itt egy nagyobb menedékház van. Innen már láttuk, hogy a kiszemelt jégnek csak a helye van meg. Csak kisebb kezdeti képződmények voltak. Nem értettük, hiszen ez egy fagyzugos, eldugott, hideg völgy, magas fekvéssel. Csalódás után vissza séta, majd felmentünk megnézni a nagy jegeket, hiszen kitisztult az idő. Bő 1 órás felmenet után már látszott az Eisarena, láttuk, amit vasárnap a román srácok mondtak. Fotóztunk párat majd irány vissza a szállásra.

 Prossau alpesi ház

Péntek:

A kíváncsiság győzött és felmentünk teljesen a nagy jegek beszállásához. Gondoltuk megnézzük testközelből, és ha netalán tán mégis jó lenne, beszállunk. Felmentünk a Faderwess Fall –hoz ami a legjobbnak tűnt a völgyben. Beszálltunk és másztunk egy hosszt pokoli szar jégen, de volt egy másik parti is a jégen. A második hossz a tetejénél beszűkül, ott már nem fér el két parti egymás mellett. A mi bal szélső részünk hosszabb volt és a másik parti ért előbb az első stand magasságába. Így ők kezdték el a második hossz mászását. Annyira lassúak voltak, hogy bő 2 óra standban üldögélés után leereszkedtünk. Úgy mászták a jeget, hogy gyakran beleültek a szerszámokba pihenni és csavarozni. Lélekölő volt. Felmentünk még a Seidenraupe beszállásához, de ez is mászhatatlan jégminőségű volt, kásás, laza, olvadt. Lejöttünk.

 Höchkarfall balra

 Faderweissfall

 A Seidenraupe beszállása...

 ...és jégminősége

Pocsék jég

Szombat:

Újra felmentünk ezúttal korábban, fejlámpával. Elsőként a Mordor beszállásához, itt levontuk a konklúziót, hogy valóban mászhatatlan minőségű a jég. Szertefoszlottak az álmok végleg, legalábbis erre az évre. Éjszaka enyhe volt az idő, olvadás vette kezdetét, a lavinaveszély is 4-re nőt!!! A napsütötte oldalakon több nagy lavinát is láttunk lejönni hatalmas robajjal, volt, ami fenyőfákat tört ki akkora volt. Félelmetes ezt látni még tisztes távolból is. Hallottunk jég leszakadásokat is szintén a napsütötte falakról. Újra visszamentünk a Faderweiss Fall –hoz és ismét beszálltunk. Ezúttal a jobb oldalra, itt jobbnak tűnt a jég. Megint csak az első hosszt tudtuk megmászni, most egy nagyobb porhó lavina szólított menekülésre ami Brezó zsákját a völgy aljáig sodorta le. Nem is értem miért mentünk fel ilyen helyzetben a völgybe…

 Hókristálynak is eladható a strandon...

 A Centrecourt, a Mordor és a Supervisor

 Vastag a jég, volt 10 cm is

 Supervisor

Mordor

Vasárnap:

Nem engedhettünk meg még egy ilyen napot, mint az utóbbiak, így a maradék napokat Kolm-Saigurn –ban töltöttük el. Felsétáltunk és a középső szurdokba mentünk fel. Itt két jég található közvetlenül egymás mellett, mindkettő 60m hosszú, széles és több eltérő nehézségű útvonalat tartogat. Elsőként a Just yak it jeget másztuk WI 4+ -ért jobbról, majd balról is WI 4-ért. A középső szektora iszonyú rossz minőségű volt, elvált, olvadt tömbök között kellett lavírozni, úgy, hogy többször kimozdított a szerszám nagyobb tömböket. Ezt követően a bal oldali Golling’s Cakewalk jött, ami szintén 60m magas, itt is több verziót sikerült mászni, középen egy WI 4-est, valamint a bal szélén egy függőleges jég oszlopot WI 5-ért. Itt sikerült megismerkedni egy szimpatikus osztrák hegyi vezetővel, akivel sokat beszélgettünk és elmesélte, hogy járja a világot és készül élete első 8000-es csúcsaira számtalan 7000-es után. Gratulálunk és sok sikert Neki! Lefelé menet szerencsénk volt, egy jó fej mászó srác, aki a házban dolgozik, levitt minket a terepjárójával a parkolóig.

Este a szálláson jó hangulat kerekedett, idő közben megérkezett egy síelő társaság Erdélyből, akikkel jókat iszogattunk és beszélgettünk.

Hétfő:

Éjszaka megrázták az égiek a dunyhájukat és reggelre 60 cm friss hó esett Kolm –ban. Még a parkolóba sem tudtunk bemenni, az út mellett kellett hagyni a verdát. Térdig érő hóban mentünk felfelé egészen a kiszemelt Kolm-Sai Hauptfall –ig. Ez a hely fő jege, a legnépszerűbb, legtöbbek által mászott, a házhoz a legközelebbi jégfal. 60 m magas, melyből 20m teljesen függőleges (WI 5). Széles jég, szintén több verziót kínál. Itt egy tanfolyam tevékenykedett. Megmásztuk a jeget a legmarkánsabb vonalon, majd véget nem érő mászásba kezdtem a tanfolyam berakott köteleivel, melyet ezúttal is köszönök az éppen 2 órás ebédszünetüket töltő tanulni vágyóknak és vezetőjüknek. Másztam 9 utat rá. Jól esett többet mászni, jó volt kötetlenül mozogni. Lefelé újfent a szánkó volt a megoldás, melynek köszönhetően ügyesen a parkolóban voltunk.

A búcsúestre vettünk egy csomagtartó sört, amit jó társaságban el is fogyasztottunk és hajnali 2 óráig szórakoztunk a székely polgártársainkkal.

Volt hó

A Kolm-Sai Hauptfall oldalról

 Spindrift

Szánkós lejövet

Brezónak letelt a mandátum

Kedd:

A hazautazás napjára már csak az összepakolás, elköszönés és a véget nem érő vezetés várt ránk. Jó útviszonyok között 16:30-ra értünk haza Bárnába; a "télből" a tavaszba.

Kellemes túra volt annak ellenére is, hogy a fő céljainkat nem sikerült a körülmények miatt teljesítenünk. Ilyenkor Jani barátom sokat mondogatott idézete jut eszembe:

  „Ha minden sikerülne, akkor elveszne az ember.”

Ez így is lehet, de ez nem vigasztal. Biztosra mondhatom, hogy visszatérünk még ide és újra megpróbáljuk mászni a jegeket Gasteinertal -ban. Remélem a viszonyok jövőre jobbak lesznek. 

Köszönet a támogatóimnak a felszerelésekért és a túráért, nélkülük nem sikerült volna felfedezni ezt a vidéket sem. Köszönöm!

Stay tuned…