Van úgy az emberrel, hogy néhanapján - még ha kicsit is - mellé szegődik a szerencse. Így volt ez tegnap is, mikor(ismételten mászópartner híján) egyedül vágtam neki a rengetegnek. Bár ki voltam éhezve a mászásra, mégsem voltam túlzottan feldobva, hogy nem lesz kihez szólnom a kintlét alatt. El is készítettem az MP3 lejátszómat, hogy kellemes house slágerekkel múlatom az időt...Szerencsém volt...Mire odaértem a Mátrasz***s-i sziklákhoz örömmel láttam, hogy ismerősök hada már ostromolja a 40m magas falat. Orosz Misiék voltak kint. Megörültem, hogy legalább tudok valakivel beszélgetni. Szuper jó volt az idő, jól éreztem magam, másztam pár kifejezetten szép utat. Főleg a fal nehezebb részein mozogtam, sikerült 3 utat mászni a fal konstans(teljes hosszban) áthajló részén cca. erős VII-es fokozatért. A mászás jól ment, könnyedén mozogtam...sokat segített a mászáséhség is. Nem voltam kint sokat, mindössze 3 órát mert délutánra már meg volt a program. Tudjátok kertes háznál mindig van mit csinálni...az elmúlt időszakban gyümölcsfákat telepítettem, kutya kennelt építettem, a kertet takarítottam...a következőkben pedig lépcsőkorlát festés, lépcső burkolás, fűtés-rendszer korszerűsítés jön. Na azért a mászás sem lesz hanyagolva...
Nemsokára jövök egy átfogó, összehasonlító mászócipő teszttel: La Sportiva Miura VS kontra Katana, avagy sportmászás a nagyfal ellen.
Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése