2011. január 2., vasárnap

Karácsonyi Tátra-túra


Kedves Olvasóim, Támogatóim, Drága Mászótársaim, Barátaim!

Sportsikerekben gazdag új évet kívánok Nektek!

Ismét eltelt egy év és jön egy újabb, ezúttal a 2011-es. Öregszünk. Remélem az új év is legalább annyi örömöt és eredményes mászásokat fog majd hozni mint a 2010-es. Szokásunkhoz híven a 2010-es évet is egy hosszabb (5 napos) mászó túrával búcsúztattuk kint a Magas-Tátrában. Korábbi évekhez viszonyítva a mostani kiruccanás kicsit népesebbre sikeredett. 11-en jöttünk össze. A társaság három+1 részre oszlott függően attól épp mi volt a mászás műfaja és célja:

A” csapat: Kele Péter, Árbócz Tamás, Lőrincz Gyula, Sótér Zsolt (a Király-kuloár)

B” csapat: Kamenyiczky János, Herczeg Ábel (a Tupá kuloárjai)

C” csapat: Vígh Krisztián, Borók Sándor, Brezovszky Gábor és jómagam Herczeg Gábor
( Stredohrot Z-stena jégút, Cyklisticky-jég, Tupá Culka-Weincziller út)

D” csapat: Bandi a séf (isteni étkeket készített mire hazaértek a csapatok)

Az utóbbi volt az én csapatom, mi voltunk az „extrémek”. Engedjétek meg, hogy bemutassam a csapatomat:

Vígh Krisztián (a Király)



Borók Sándor ( Borók Rambo)



Brezovszky Gábor (Brezó)


Herczeg Gábor ( a Művezető)



És most, hogy bemutattam a résztvevőket jöhetnek a csapatom által végrehajtott mászások:

Első nap(27-e hétfő) az utazással, a szállás elfoglalásával, egy Poprádon töltött bevásárló körúttal valamint egy Lysa Polana-i amolyan „megnézzük milyen állapotban vannak a Tisovka jegei” túrával telt. Mászni nem sikerült mert rengetegen voltak a nem túl jó állapotú jegeken, főként kezdő partik. Beszállni nem akartunk alájuk mert bontották azt a kevéske jeget rendesen. Valahogyan nem is bántuk mert Krisztiánnal a legtöbb jeget már megmásztuk itt. Felsétáltunk az erdészházig, fotózgattunk és visszasétáltunk egy kávéra az ottani túristaházba aminek érdekessége, hogy a ház eleje egy mászófal, fogásokkal, nittekkel. Ezután lementünk Poprádra a két mászóboltba (Sport Rysy és Hudy) ahol az utóbbiban sikerült vennem egy La Sportiva Trango Light Low beszállós cipőt. 

                                                       A Poduplaszki-völgy az erdészháztól


                                                            Tisovách-jég: A téli mászócél


                                                                 Zsolti, Sanyi, Én, Brezó

Második nap(28-a kedd) már a mászásé volt a főszerep. Reggel az első felvonóval felmentünk Ótátrafüredről a Tarajkára és megkezdtük nem túl rövidke beszállásunkat a Középorom oldalában lévő Stredohrot Z-stena nevű jéghez. A Nagy-Tarpataki-völgyben fölfelé tartva, elhagyva a Veverkov, Bibin és a Grósz jegeket értünk el a kis fahídhoz ahol a kék jelzésű turistaút keresztezi a Nagy-Tarpatakot. A híd után jobbra letérve először egy komolyabb törpefenyő rengetegen kellett átverekedni magunkat, majd egy meredek firnes-köves folyosón kellett megközelíteni az áhított jeget. A jég a kuloár bal falán egy barlang előtt függött, sohasem láttam még ennyire szép jég formációt. Az út két kötélhossz volt, nehézsége WI 4-es, többnyire kemény, törős jégen vezetett. A napot nehezítette a szűnni nem akaró havazás is. Mindkét hossz végén volt egy-egy régi gyűrűs szög standként, a másodikat egy kalapácsütéssel kiütöttük a helyéről. Óvatosan kell bánni ezekkel a régi eszközökkel. Végül sikerült leereszkednünk egy vastagabb törpefenyő ágról, otthagyva egy elvágós kötélgyűrűt. A jég mindkét hosszát én másztam előre, a többiek pontosan, helytállóan követtek. Megmásztuk majd kettő ereszkedés után lent is voltunk a beszállásnál. Összepakoltunk és elindultunk lefelé. A turistaútra már sötétben értünk le, előkerültek a fejlámpák, az utolsó felvonót(16:30) már lekéstük szóval le kellett sétálnunk egészen Ótátrafüredig, ez 2 órát vett igénybe. Hazaérve fejedelmi vacsora, fürdés, iszogatás és pihenés jött.

                                                              Stredohrot 1. kötélhossz

                                                              Stredohrot 2. kötélhossz


                                                                    A jég közepén


                                                                 Az első hossz teteje


                                                                A második hossz alja


                                                               A második hossz teteje


                                                                  Csapatom a parkolóban

Harmadik nap(29-e szerda) ekkor került sor a számomra már régen áhított Cykisticky(kerékpáros)-jég megmászására ami a Kis-Tarpataki-völgyben a Kis-Sárgafal alatt helyezkedik el. Ez egy egy kötélhosszas jég, 45m magas, WI 5-ös nehézségű, egy függőleges, faltól elálló jégoszloppal. Reggel szintén az első felvonóval mentünk fel ezúttal ragyogó napsütésben viszont erős hidegben. 2 óra gyaloglás után érünk fel a jéghez egy meredek firnes lejtő leküzdése után. A jégen nem látszottak korábbi mászás nyomai érthetően ez a nehezebb jegek közé tartozik a Tátrában. Nem is hazudtolta meg magát! Krisztián csinált egy standot a jég aljában két friendből, majd neki is fogtam a jég megmászásának. A jég minősége és összetétele a legmeglepőbb módon váltakozott a beton kemény-törőstől a vizes-puháig, biztosítása nem volt éppen a legmegfelelőbb, néhol csak a psiché kedvéért sikerült egy-egy jégcsavart beraknom. De végül is megoldottam és sikerült biztonságosan feljutnunk a jégen. Krisztián is profi módom feljött majd ügyesen leereszkedtünk mert rettenetesen hideg volt fent, kissé elfagytak az ujjaink. Ettől a naptól már nem voltunk csak hárman, Borók Sanyi csatlakozott Petihez és Bandihoz és kiélvezték a Zámkovszki-ház vendégszeretetét. Összepakoltunk és elindultunk lefelé, elértük a 16:00 felvonót.


 



                                                                    A jég messziről


                                                                       Közelebbről...



                                                                   A kulcsrész előtt



                                                                      A kulcsrészben



                                                                          Magasan...



                                                                Krisztián a kulcsrészben



                                                                        Kicsit feljebb



                                                                       Krisztián kiszáll



                                                             Brezó ezúttal "csak" biztosít

Negyedik nap(30-a csütörtök) úgy döntöttünk, hogy mi is megnézünk egy téli utat a Tupá oldalában. Tavaly másztuk Krisztiánnal a Supercouloire-utat ide(ami egy magyar út Mózes István és Tivadar Tamás útja) az nagyon tetszett. Most a Culka-Weincziller útra esett a választásunk, ez egy alapvetően sziklaút itt-ott fagyos kuloárokkal, 3-as nehézségért. Krisztián mászott előre. Kicsit késve szálltunk be, ennek meg is lett az eredménye. Egy meglehetősen hosszú firnes kuloár leküzdése, majd 5 kötélhossz megtétele után a falban ért minket a sötét. Felérve egy gerincre az 5. ötélhossz végén(már erős szürkületben) láttuk Krisztiánnal, hogy nincs reális esélyünk befejezni az utat, az ereszkedés mellett döntöttünk. Nyomainkat követve, többnyire szögekből erszkedtünk, majd lemásztunk a firnes kuloáron, relatív későn értünk le a beszálláshoz. Ezután fejlámpás lemenet a Poprádi-házig, majd a parkolóig, két órán keresztül. Izgalmas volt! Megfizettük a „tanuló pénzt”, summázva a napot megbeszéltük Krisztiánnal, hogy még egyszer nem szállunk be egy hosszabb téli útba hárman, ráadásul úgy, hogy Brezó még sosem mászott ilyen jellegű utat. Viszont ki kell hangsúlyoznom, hogy férfiasan helyt állt, le a kalappal előtte!!!

                                                          A Tupá, középen a kuloárunkkal


                                                                     A "Király" biztosít


                                                                  Brezó halad felfelé...


                                                                Fölöttünk az út szép része

Ötödik nap(31-e péntek) zömében már az összepakolással és a hazautazással telt, hazafelé még beugrottunk az egyik jégmászó helyünkre még Szlovákiában egy rövidke jégmászó kurzusra, itt már csak Brezó mászott, segítettünk neki elsajátítani a hágóvasak és jégszerszámok használatát, a standépítést jégen valamint a jégcsavarok elhelyezését is gyakoroltattuk vele. Fogékony a srác! Innen Salgótarján felé vettük az irányt ahol érzékeny búcsút vettünk Brezótól, felszállt a 15:00 Miskolci buszra és elindult hazafelé. Mi is így tettünk, hazaérve kipakoltam a cuccokat száradni és nekikezdtem az esti buli előkészületeinek.

Mozgalmas hét van a hátunk mögött. Jó volt a hangulat, jókat másztunk, jól éreztük magunkat. Úgy érzem sikerült összebarátkozni egy értékes emberrel akivel hosszú (mászó)barátság veszi kezdetét, jó mászásokat fogunk végrehajtani még együtt. A további terveink között szerepel erre a téli szezonra több egynapos jég- és mix mászás, valamint két több napos mászótúra is, egyik a Jávor-völgybe(Ruhovy-gerinc, Titánok csapdája, Pozsonyi-jég, Ladové dolinky, Marekov-jég) másik pedig a Pouplaszki-völgybe(Nagy-Molnár kuloár, Cseh-jégesés és környékének jegei). Remélem minden tényező a terveik megvalósulása mellett lesz.

Kellemes mászóévet kívánok minden kedves Sporttársamnak!

Stay tuned…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése