Közeleg a szezonvég és mindenképpen ki akartuk, akarjuk használni az időt és a lehetőséget, hogy jeget másszunk. Kosztán Csabi barátommal így az elmúlt hétvégére egy 2 napos túrát iktattunk be. A célpontok a Jávor-völgy Pozsonyi jege (Bratislavsky l'ad) és a Kazalnica-katlan Supersciek útjának alsó két jeges hossza voltak, az előbbi szombatra, még az utóbbi vasárnapra. A szokottnál korábban, 4-kor indultunk tőlem és 7-kor voltunk Tatranska Javorinán a parkolóban. Innen ragyogó napsütésben és szélcsendben vágtunk neki a kifejezetten hosszú felmenetnek. Korrektül kitaposott nyomban 2,5 óra alatt voltunk az Elülső-Jávor-torony (Predná Jávorova Veza) alatt lévő fahídnál, majd innen további 2 óra alatt a jég beszállásánál, immáron nyom nélkül, bő fél méteres hóban, meredekebb részeken. Az atlétikus felmenet után Csabi kezdte a mászást az első hosszal (WI 4+), majd én folytattam a másodikkal (WI 4) és Csabi fejezte be a harmadik, egyben kiszálló résszel (WI 4). A jég jó minőségű, kellő vastagságú és jól biztosítható volt. A kalauz WI 5-re adja a jeget, ezúttal nem éreztük ilyen nehéznek, nyilván vannak különbségek évek és évek között. A jég hossza kb. 100 m volt, egy hosszabb (szögekből épített standból) és egy rövidebb (2 Abalakov-ból) ereszkedéssel értünk újra a beszálláshoz. A mászás szűk 3 órát vett igénybe ereszkedéssel. Ezután gyors átöltözés és indultunk is lefelé, hogy minél tovább érjünk le világosban. Végül is 16:30-ra értünk le a kocsihoz, ekkor már erősen szürkületben. Innen Lysa Polana-ra vezetett a rövidke utunk, itt szálltunk meg a "mászófalas házban" 5€/fő/éj áron, szuper körülmények között. Az este folyamán megismerkedtünk egy nagyon szimpatikus varsói lengyel mászópárral (Rafal és barátnője), akik az egész hetet a Tátrában töltik, a jó időjárásból kifolyólag. Egy-két-három pálinka is bekerült a gyomorba, kellemes beszélgetéssel töltöttük az este hátralévő részét.
Reggeli indulás
A Pozsonyi-jég
A beszállásnál
Közös fotó: Rafal és barátnője, valamint mi
(link)
Pihentető alvás után vasárnapra a Halas-tó (Morskie Oko) érintésével a Kazalnica-katlanban lévő - egy hétvégével korábban Sántha Gergő, Gyetvai Attila és csapatuk által mászott - Supersciek út alsó két jeges hosszát szerettük volna mászni. A felmenet itt is hosszú, a Halas-tóig bő 2 óra, innen pedig még egy óra, át a befagyott tavon, fel a tófalon a felső tóig, itt ismét át a befagyott tavon valamint fel egy meredek hómezőn. Felérve fújtunk egyet, rácsodálkoztunk a Kazalnica impozáns, áthajló, óriási falára, beöltöztünk és megbeszéltük a mászást: mivel szombaton Csabi mászott többet előre, így a felső hossz (WI 4+) nekem jutott (volna) és Csabié az alsó (WI 3). Csabi fel is mászott a standig (rozsdás szögek, régi kötélgyűrű, alulról lebiztosítva), sőt még tovább is ment egy rövid traverzen, hogy belenézzen a rossznak ígérkező, keskeny felszökésig ami a második hosszhoz vezetett. Sajnos itt a jég nagyon alá volt olvadva (befért mögé a karja), ütésre dongott és mikor megakasztotta a tömb teljesen instabillá vált. Ez volt az a pont ahol úgy ítélte meg, hogy kockázatos a tovább mászás (mellyel teljesen egyetértettem, kétség nem férhetett hozzá) és visszamászott a standig és leereszkedett. Az alsó hosszt én is megmásztam majd összepakoltunk és elindultunk lefelé. Sajnáltuk, de majd a következő szezonban visszatérünk és ismét megkíséreljük a mászását. Hosszú séta után - még mindig ragyogó időben - 6 körül értünk a szállás előtt lévő parkolóba a kocsinkhoz.
A Halas-tó a tófalról
A jég
Látszik az átmenet, a keskeny felszökés
A rossz összekötő rész oldalról
A Kazalnica (Vadorzó kilátó)
Naplemente a Barát-csúccsal (Mních), perspektíva csillagos ötös!!!
Kellemes két napot zártunk, a folytatásban egy egy napos, szezonzáró mászást tervezünk Csabival, a Jávor-völgy Kis-jégvölgy mellékvölgyének Marekov jegét szemeltük ki szombatra, amennyiben nem tör le a már kerülgető betegség, melyben a családom többi tagja már javában benne van.
Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése