Mivel januárban a munkahelyi elfoglaltságaim miatt nem tudtam eleget látogatni imádott hegységemet, így ezt mostanság igyekszem bepótolni. Ismét ideális körülmények között sikerült egy klassz napot eltölteni. Hibátlan időt prognosztizált a meteorológia a hétvégére a Tátrában, nem is halogattunk a dolgot szombaton útnak indultunk. A terv a Jávor-vögy mellékvölgyének a Kis-Jégvölgynek valamelyik jege volt. Még nem másztam korábban ebben a völgyben (tavaly sikerült feltérképezni a lehetőségeket, így tavasz elején) így nem volt konkrét kiszemelt jég. Mászótárnak ezúttal - a Szlovákiában élő, ugyanakkor magyar - Belá Peti szegődött mellém, örültem neki, hogy vannak jég- és mix mászós tervei, így rá is számíthatok a téli akcióimon. Hajnalban indultunk útnak, 8-ra értünk Javorinára. Innen bő 4 órás megközelítés után értünk fel a völgy végére (tavaly ez 2 óra volt), kegyetlen hóviszonyok közepette. Nyom nem volt taposva, mindössze egy sítúra nyom állt rendelkezésre melyben általában lábszárközépig, olykor derékig sűllyedtünk. Felérve körbenéztünk. A Marekov jég nagyon vékony, hiányos volt, de a nagy kuloár alsó jege jó állapotban volt, vastag, erős, jó állagú jéggel melyen egy lengyel négyes tevékenykedett akik- mint kiderült - a Jávor-kunyhóban töltötték a hétvégét, onnan jártak fel mászni, más útvonalon. Szerencsénkre tapostak nyomot a jégig, elmodnásuk szerint órákig tartott még feltapostak, a viszonyokat látva egy percig sem kételkedtünk (combközépig érő nyom). Az említett jég 110 méter hosszú, egy könnyebb alsó 60 m-es havas-jeges hosszal és egy 50 m-es meredek felső résszel. A felső rész tetején 3 szögből álló standdal a bal oldalán. Megvártuk amíg lengyel barátaink lejöttek és felmásztunk mi is, majd a 2. hosszt ismételtük. Megnéztük a jég feletti havas lejtőt melyen a kuloár második jeges részéhez lehet felmenni, de nem volt nyom a derékig érő hóban valamit időnk sem volt már megkísérelni a nyomtaposást. Két hossz ereszkedést követően összepkoltunk és elindultunk lefelé, ekkor már délután 4 óra körül járt az idő. 3 óra alatt értünk az autóhoz, az erdészháztól már erős szürkületben. Az időjárás mesés volt, ragyogó napsütés, szélcsend. Estére már megérkeztek a felhők, vasárnaptól időváltozás kezdődött. Örültem, hogy sikerült egy számomra még nem mászott jeget "bezsebelni", ez volt a 35. tátrai jegem.
Kellemesen elfáradva értem haza este 10 körül, Peti egy fél órával később.
Képek:
A hídnál a völgy bejáráatánál
A Kis-Jégvölgy bejárata, középen a nagy kuloárral
A jegünk
A lengyel kvartett
A kuloár második jeges része
A lemenő nap háza
Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése