Rév(jég)be értünk Tátra-módra

Várva vártuk az idei jégmászó szezont, végre beköszöntött. Folyamatosan tanulmányoztuk a meteorológiai előrejelzéseket, hőmérsékleti viszonyokat, hogy mire eljön az idő nagyjából képben legyünk a jegek állapotának megítélésében. Szokásosan két ünnep közére terveztük az első jeges kint létet, ezúttal Borók Sanyi volt a partnerem. A túra 27-28-ra esett, két hétköznap, jó döntésnek bizonyult, sem az időjárás, sem a nagy tömeg nem volt ellenünk. 2 velős napot terveztünk, melyben a jégmászásé volt a főszerep, de egy régen kinézett dry-tooling út is bekerült a repertoárba. Szokásosan igen korán indultunk, hogy a napot maximálisan ki tudjuk használni. A kinézett utak a Kis- és a Nagy-Trapataki-völgyekben voltak, nem akartuk vesztegetni az időt a hosszas felmenetekkel, kihasználtuk a felvonó adta kényelmet mindkét nap. A szállásunk szokásosan Nová Lesnán volt Retteghy Imrénél, előzetes szállásfoglalás alapján, 10 €/fő/éj áron, szuper kulturált körülmények között.

Első nap: Eredeti tervünk a Kis-Tarpataki-völgyben lévő Sabla-jég volt, ez 3 kötélhossznyi mászást kínál WI 5 nehézségért. Felgyalogoltunk de jégnek még csak halvány nyoma sem volt, száraz volt a bevágás, még víz sem csorgott rajta. Tartalék tervnek a Lavy Ternázer és a Pravy Trenázer jegek voltak. Igaz ezeket már sokat másztam, viszont a jobb oldalsó jégnek a tetején lévő nagy áthajlás előtti jégcsap most szépen meg volt fagyva, ezt a variánst még nem tudtam megmászni a korábbi években a jég hiánya miatt. Előbb a bal oldali jeget másztuk meg, beraktuk a kötelet és másztunk rajta még felsővel néhány utat(WI 4+ - 5), majd a jobb oldali jég következett az áthajlós-jégcsapos variánssal(WI 6). Könnyedén átmozogtam az áthajlást és a jégcsapot, mire a standhoz értem vendégünk érkezett, egy TANAP-os ellenőr, aki gyorsan véget vetett a kellemes-napos jégmászásunknak. Közben kiderült, hogy a jeget letiltották, már nem mászható, viszont ezt semmi nemű fórumon nem propagálták, sem felirat, sem tábla nem tiltotta. Elkérte a mászó igazolványainkat, lefényképezte majd felszólított a távozásra. Így is lett, összepakoltunk majd elindultunk lefelé, menet közben megnéztük a Záhrádky jégnél lévő Stony a Vzlyky nevű mix utat, amit másnapra terveztünk(nittelt M7). Sietve értük el az utolsó felvonót. A szállásra érve kaja, fürdés és korai pihenés jött, lévén már 3 órától talpon voltunk.

                                                          Átöltözés Nagyszalóki-módra

                                                    Ha már a karabiner a zsákban maradt

                                                             A világ ura testhelyzet :-)

                                                 Köszönet a támogatóknak ezért a túráért is

                                                              Ez nem a Sherpa Ralley

                                                                 Lavy Trenázer WI 4+

                                                                Rainer betlehem hóból

                                                      A Záhrádky még messze nem az igazi

                                             A meleg helyzet esete a találékony hegymászóval

Második nap: Korán keltünk, összepakoltunk, kajáltunk, hogy elérjük az első felvonót(8:30). Felmentünk az említett mix úthoz, felszereltünk, és kis út-tanulmányozás után nekivágtam a mászásnak. A beszállást írták a kulcsrésznek, amit könnyedén abszolváltam, majd a 3. nittig nem is volt semmi gond, nagyobb nyúlások és határozatlan akasztások követték egymást. Itt jött a krach, elfogyott minden, akasztás-lépés SEMMI! A 3. nittben ültem vagy fél órát és keresgéltem az akasztásokat, lépéseket…de SEMMI. Érthetetlennek tartottam, hogy egy M7 fokozatban elfogy minden, de feljebb már nem voltak hágóvas nyomok sem, szinte semmi nyom, ami a mászásra utalhatna. Mérgelődve(köpdösve) átszereltem ereszkedésre és lejöttem. Lent arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg kitörhettek dolgok az útból, mászhatatlanná téve azt. Összepakoltunk és a Veverkov-jég felé vettük az utunkat, még az előző nap láttuk a turistaútról, hogy a jég jó állapotú és sokan másztak rajta. Hamar odaértünk, mivel nem volt nagy hó, könnyedén felmentünk a jég alá a kőlefolyáson. Előttünk egy kassai idősebb páros kezdte meg a mászást, lassan haladtak. Idő közben a szél erőssé vált, borzasztó komforttalanná téve a várakozást. Bő 2 óra!!! kényszerpihi után tudtam nekifogni a mászásnak addigra már – a szél miatt - halálra fagyva. Különösebb megterhelés nélkül másztam meg a 45 m magas WI 5 nehézségű jeget, jól esett, már 3 éve nem másztam a Veverkovot. Időközben beraktak még egy standot(2 pontos, láncos) jobb oldalra fentre, így már 3 stand várja a jégmászókat a jég tetején(2 bal- és 1 a jobb oldalon). Ereszkedés közben kiszedtem a jégcsavarokat, így Sanyinak már csak a mászásra kellett összpontosítania. A várakozásból kifolyólag már nem tudtunk több utat mászni a jégre, összepakoltunk és kényelmesen elértük az utolsó felvonót.

                                                                 Veverkov, most WI 5

                                                                         Abszolválva

                                                               Kipróbáltam az új standot

Hazafelé menet még beugrottunk TATRATEA-ért a Tesco-ba, majd nem túl gyors tempóban, jó útviszonyok között 8:00-ra értem haza Bárnába.  Szuper kellemes két nap volt, jó társaságban, jókat másztunk, ami még plusz pozitívum, hogy sikerült jó formába kerülnöm, még sohasem másztam ennyire könnyedén a jegeket, ennyire sallang és erőlködés nélkül. Várom, várjuk a folytatást…

Stay tuned...