Heti mászóka alkalmából ismét Kalamárkára
látogattunk el Kamenyiczki Janival, de ezúttal a Szigeten másztunk egész nap.
Egész hetem elég kimerítő volt, edzeni is csak szerdán este tudtam. Későn
jártam haza melóból, nagy a pörgés odabent. Hezitáltam is még pénteken, hogy
lemondom a mászást de tekintettel Janira és a kevés heti edzésre „egye fene”
alapon mégis rábeszéltem magam. 10-re értünk ki Detva-Stavnisko városrészre,
innen ezúttal gyalogosan abszolváltuk a felmenetet, ami 20 percet vett igénybe,
jótékony hatású volt a keringés bemelegítésére. A mászást 10:30-kor kezdtük,
könnyebb utakkal (IV-V+) melegítettünk, majd elkezdtük kicsit fokozni a
nehézséget (Obrovská strecha és VI/VI+-os kollégái). Piszkosul éreztem a
fáradtságot, fejben és fizikálisan is, végül is nem voltak gondjaim egészen a
Talianska (igen erős ottani VII –es) útig ahol jött a nagyhalál, estem keltem
benne, alig bírtam a standig eljutni. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy
Jani rábeszélt az Anarchia útra (igen erős VII+) amit még sohasem másztam. Mi
baj lehet rámentem felsővel – miután a kolléga átmászta – és mit ad Isten
elsőre átmásztam méghozzá gond nélkül. Furcsa! Nem értettem, meglepődtem, de
örültem neki. Ez után még másztunk jó pár számomra ismeretlen utat (főleg
VI/VI+ nehézségben), elsőre sikerült a Balkón (VI+) út is aminek a szuper
technikás, reibungos teteje a kulcs és legalább VII-es nehézségű valójában. Kellemesen
elfáradtunk a nap végére, 15 utat sikerült megmászni. Az időjárás sem volt
kellemes, szeles, hűvös volt az idő kevés napsütéssel. A nagy fák között nem
volt melegünk, nem került le a vékony polár. Pozitív volt a napban, hogy találkoztunk néhány világszínvonalú mászóval a falnál ami nem ritka ezen a remek helyen. (A teljesség igénye nélkül: Igor Koller, Jana Lihocká, Juraj Svingál...)
Felemás nap volt, nem éreztem a
szokásos kedvet, lendületet, dekoncentrált voltam. Remélem a továbbiakban több időm jut a pihenésre
és koncentráltabb leszek a következő hetekben amikor már a Tátra lesz a
fókuszban.
Stay tuned…
