Már jó ideje tervezgettünk egy
mászótúrát – állandó nagyfalas mászó partneremmel Kamenyiczki Janival - a Tátránknak ezen az oldalán, hiszen a kint
töltött időnek túlnyomó részét a szlovák oldal ostromolásával töltöttük,
töltjük, mind nyáron, mind télen. Most jött el az idő, kiváló időjárást ígért a
helyi meteorológia. Nem is hezitáltuk túl, csütörtök délután ki is utaztunk
egész a Lysa Polana-n lévő fizetős parkolóig (20 Zloty/autó/nap), és ekkorra
kizárólag a felmenetet terveztük a Halas-tónál lévő menedékházig. Este 6
magasságágban értünk ki és rögvest meg is kezdtük a nem túl rövid, bő 9 km-es
túránkat a tavakig. Két óra alatt caplattunk fel a nehéz zsákokkal, szemben a
zarándoklat-szerű hömpölygő tömeggel, akik aznap (és a további két napban is) a
völgyben voltak, napi tízezres nagyságrend!!! Hihetetlen volt. Fiatal, idős,
gyerek, pici baba, jelmezes idióta, biciklis, állat és ittas állat…a szartól a
repülőig minden. Kiábrándító mennyire leterhelt ez a része (is) a Tátrának. Felérve
a háznál irdatlan tömeg, szinte alig lehetett eljutni a recepcióhoz. A ház
fullon, mindössze az utolsó két helyet adták oda (55 Zloty/fő), ami szobában és
ágyban maradt, ez is csak egy tévedés eredménye, hiszen több százan a földön és
a ház körül töltötték az éjszakát. Becuccoltunk, főztünk egy vacsorát és
nyugovóra tértünk.
Második nap: Mních (Barát-csúcs), Sprezyna, VII-
Reggel 6-kor keltünk, megfőztem a
szokásos gyümölcsös tejberizsem, kaja, cucc válogatás, pakolás és irány a hegy.
A Barát-csúcs (Mních) 1,5 óra a háztól eleinte a sárga jelzésen, később a
csúcs/fal irányába egy markáns ösvényen egy kuloárban. Odaérve egy füves
párkányokkal tarkított jellegzetes tátrai felszökés (I/II), bő egy hossz és
máris a beszálló standnál voltunk.
Az út: A fal (ÉK-i) bal
szélén vezet (110m, 6 hossz), népszerű, szuper kompakt, gyönyörű kőzeten, 2
pontos, láncos standokkal ellátva, a nehezen biztosítható hosszokban/részeken
végig korrektül nittelve, a többi részen jól biztosítható. Bevágás és
táblamászás egy kisebb áthajlással, V+, VI-, VI+, VII- nehézségekért. A
számozás pontos, még a könnyebb részek is kivétel nélkül tartogattak
meglepetéseket, kellemes és kellemetlen kunsztokat, ismeretlen/idegen
mozgásformájú részeket. Felszerelés: 10 köztes (rövid és közepes), 1 éksor, 1
friendsor (kisebb és közepes méretek), hevederek, alap cuccok, félkötél. Az út
első 3 hossza közös a Stanislawski úttal.
Az ÉK-i fal
TOPO
A mászást én kezdtem egy füves,
jellegtelen III-as hosszal, majd Jani következett az első igazi „mászós”
résszel, lejjebb egy IV-es bevágással, majd egy V+ -os, kitett traverzzel,
kényelmes standdal a végén. Innen én jöttem egy VI-os balra harántolással
(eleje nittelt), majd egy V-ös kimászással a kulcs áthajlás előtti standig, egy
kis párkányra. Jani verette a kulcsrészt VII- -ért, egy technikás áthajlás,
újjrepedésre kiszállással, majd rögtön egy iszonyú technikás reibung jobbra
haránt VI+ -ért, majd IV a függő standig a fal közepén. Ismét én vezetek, erős
V+-ért, a következő standig, ami egy hosszabb bevágás-rendszer alján volt. Jani
folytatta egy erős V-ös hosszal egy piaz bevágásban egy áthajlás alá ahol jobbra
haránt, majd felmenet egy off-width repedésen szintén erős V-ért (kulcsrészen
nitt). Én fejeztem be egy bunkó kunszttal induló bevágásban, ami egy nagyobb
áthajlás alá vezetett, itt volt egy nehezebb, technikás kunszt, egy balra
traverz az áthajlás alatt, ami csak V+, de mindketten nehezebbnek értékeltük a
kiszállása miatt. Innen még egy IV-es rész és az utolsó standban álltam,
álltunk. 3,5 óra. Öröm, egy rég tervezett út került be a tarsolyunkba. Nem
csalódtunk, kiváló, technikás, erős, szép, kitett út, bitang mozgásokkal.
A fal túlsó oldalán
ereszkedőpálya, 2 hossz ereszkedéssel a túloldali utak beszállásánál voltunk.
Innen szűk két óra a Halas-tavi menedékház a sárga jelzésen, kulturált terepen,
turistaúton.
A fal közelről
Az út
V+ traverz
Az alsó kunszt után, VI-
Jani erős ötösért
Bevágás rendszer
Jani végez
Kiszállás
Hátsó-Barát, mászókkal
Tudtuk, hogy feszes nap lesz,
mert másnapra a Lengyel-öt-tavi-völgyben a Zamarla-torony mászását terveztük,
át kellett mennünk még eznap a másik völgybe. Gyors pakolászás, kaja és neki is
láttunk a bő plusz két órás, erős emelkedőkkel tarkított nem kifejezetten
pihentető túránknak. A turistaúton lévő elképesztő tömeg miatt akadozva indult
a menet, később azért ritkult az ellenkező irányba tartó sora. Szintidőt hozva,
kellemesen elfáradva értünk a házhoz ahol még nagyobb emberáradat várt minket,
mint a Halas-tónál. Szállásra semmi esély nem volt, a kb. 70 férőhelyre
hivatott házban bő 300-an voltunk. Egy lépcsőfordulóban, négyed magunkkal
töltöttük az éjszakát (22 Zloty/fő), alvás és pihenés nélkül egy pokrócon.
Ilyet még nem láttam, mindenhol ember végestelen végig. Kint, bent, mindenütt.
Horror!!!
Harmadik nap: Zamarla-Turnia (Zamarla-torony), Motyka-út, V-
Reggel 5-kor „kelés”. A ház előtt
főztünk egy reggelit a csípős hidegben (mindössze 2-3 fok lehetett), és korán
el is indultunk a kiszemelt cél felé. A beszállás 1,5 órát vett igénybe, a sárga
turistaúton egészen a fal alá. Itt beöltöztünk és irány – a még árnyékos,
később napos – D-i fal.
A torony
TOPO
Az út: Motyka rajongók
vagyunk, ezt már most nagy biztonsággal állíthatjuk. Régóta másszuk az Úriember
útjait különböző falakon és szeretjük a stílusérzékét, formáit a Motyka
utaknak. Az út 140m hosszú, bevágás és táblamászás, kompakt kőzeten. Két pontos
standokkal ellátott (egy 12-es nitt és egy régebbi szög), a kulcsrészeken 1-1
nittel önbizalom erősített, kitett, jól biztosítható út. Felszerelés: 10 köztes(vegyesen),
1 éksor, 1 friendsor, kalapács, hosszabb hevederek, alap cuccok, félkötél.
A mászást ezúttal Jani kezdte egy
rövid III-assal, majd én folytattam egy csodás mászós, minta sarokbevágással
IV-ért. Ezután Jani jött egy táblácskával IV+ -ért, majd ismét én egy
ugyanilyen kitett éllel. Eztán János Vitéz a kulcs V- -al, szintén egy
sarokbevágással. Az utat én fejeztem be egy kiszálló III-as résszel a csúcsig.
A csúcson ereszkedőstand, egy ereszkedéssel É-felé máris a Sas-úton (Orla-perc)
találtuk magunkat ahol óriási tömeg küzdött az elemekkel. Ezen 45 perc alatt
voltunk ismét a beszállásnál. Szép kis út, könnyű élménymászás. Meg is
fogadtuk, hogy visszajövünk erre a falra és mászunk még rá néhány utat, nagyon
tetszett a hely. Kulturált, csendes és a kilátás mesés.
Második hossz, IV
Kulcsrész, V-
Összepakoltunk és el is indultunk
lefelé, hiszen a túra legkevésbé kellemes része még csak most jött (a nem
alvást leszámolva), a hazamenetel. Lementünk a házig, ott főztünk egy ebédet és
nekifogtunk a hátralévő – nem kevés – útnak. A lemenetet nehezítette, hogy
ekkor rendezték meg a 70 km-es, 5000
m szintemelkedést tartogató terepfutó versenyt hatalmas
résztvevő tömeggel, ez érintette a lemeneti útvonalat. Végül is a
Zamarla-tornytól nettó szűk 4 óra alatt értünk a parkolóba a kocsinkhoz. Itt
1-1 gyros tál, 1-1 sörrel, és irány haza. Este 8 után értem haza Bárnába, Jani
egy órával később Egerbe.
Nagyszerű túra volt. Nagyon
tetszett a Lengyel-rész, nem jártam itt korábban, csodás tájak, kilátás,
lelkiismeretesen karbantartott mászóhelyek és utak. Két iszonyú klassz utat
sikerült másznunk és mindvégig jól éreztük magunkat. Minden bizonnyal
visszatérünk még ide, akár mászásról, akár túráról legyen szó. Egy valamit
sikerült megfogadnunk: soha többé nem fogunk a menedékházakhoz idomulni, visszük
a hálózsákunkat és bivakolunk. Egyrészt mert lutri az egész, másrészt mert
felesleges pénzkidobás, harmadrészt mert így az „igazi”.
A folytatásban sportmászás jön,
valamint visszatérünk a Tátrába, a Ganek-karzat és a Lomnici-csúcs NY-i fala
lesz a kiszemelt célpont. Az időjárás dönti majd el.
Stay tuned…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése