Szezonzáró jégmászás a Nagy-Morgás jegein

Még a múlt heti jegezés alkalmával beszéltük meg Belá Petivel, hogy a hétvégére egy szezonzáró jégmászással búcsúztatjuk a téli szezont. A hónap elején Peti mászott néhány napot a Zöld-tavi-völgyben és akkor szemelte ki az északi fekvésű Nagy-Morgás oldal jegeit, melyből a völgy bejárata felőli 2 jég volt még remek állapotban, a felsőbbik jégcsapos és vékonyka volt. Mivel még nem másztam jeget ebben a völgyben, kiváló alkalomnak ígérkezett. Egész héten rossz időjárás uralta a Hegységet, hét vége felé viszont egy időjárás ablak mutatkozott vasárnapra. Ez akkurátusan bejött, tökéletes körülmények között sikerült egy egész napot jegezni és megmásznom a 36. és 37. tátrai jegemet. Mellénk szegődött még Saár Tibi is, így trióvá érett a duónk. A parkolótól 2 óra alatt értünk fel a jéghez, visszafelé alig több mint egy óra alatt értünk le az autóhoz. Az időjárás enyhe volt, kiérve reggel +3, a jégnél 0 / -1, a völgyben +4, a kocsinál visszaérve +10 fokot mértünk. Erős olvadás kezdődött, a hó is latyakossá vált, mindenünnen folyt a víz. A jég kezelhető állagú, puha volt.

A jobb oldali jéggel kezdtünk (Prvé l'ad). A jég három részből állt, egy függőleges első, egy lankás középső és egy függőleges felső részből, 2 kötélhosszból másztuk. Az első hossz végén egy befagyott kötélgyűrű volt a stand a jég bal oldalán (mi ezt szögekből épített standdal helyettesítettük), míg a második hossz felett már egy 2 pontos, láncos stand várt minket amiből le is tudtunk egyben ereszkedni. 

A bal és a jobb oldali jegek

Meredek alsó rész

Tibi és Peti

Visszatekintés

Folytatásban a bal oldali jeget másztuk meg, ami 1 kölélhossz volt, puha-vizes jégen, könnyebb terepen. ennek tetején is egy 2 pontos, láncos stand tette a dolgát. Megmászva leereszkedtünk és megmásztuk még egyszer a jobb oldali jég alsó hosszát. Ezt követően összepakoltunk és elindultunk lefelé, ekkor már fél öt körül járt az idő. Lefelé olvadt hóban bő egy óra alatt értünk a kocsihoz, majd 4 órával később haza.

A bal oldali jég

A 2. menet

Remek nap volt, jól éreztük magunkat, jókat másztunk, jól szórakoztunk. Sziklamászás jön...

Stay tuned...

Egy csodás nap a Kis-Jégvölgyben

Mivel januárban a munkahelyi elfoglaltságaim miatt nem tudtam eleget látogatni imádott hegységemet, így ezt mostanság igyekszem bepótolni. Ismét ideális körülmények között sikerült egy klassz napot eltölteni. Hibátlan időt prognosztizált a meteorológia a hétvégére a Tátrában, nem is halogattunk a dolgot szombaton útnak indultunk. A terv a Jávor-vögy mellékvölgyének a Kis-Jégvölgynek valamelyik jege volt. Még nem másztam korábban ebben a völgyben (tavaly sikerült feltérképezni a lehetőségeket, így tavasz elején) így nem volt konkrét kiszemelt jég. Mászótárnak ezúttal - a Szlovákiában élő, ugyanakkor magyar - Belá Peti szegődött mellém, örültem neki, hogy vannak jég- és mix mászós tervei, így rá is számíthatok a téli akcióimon. Hajnalban indultunk útnak, 8-ra értünk Javorinára. Innen bő 4 órás megközelítés után értünk fel a völgy végére (tavaly ez 2 óra volt), kegyetlen hóviszonyok közepette. Nyom nem volt taposva, mindössze egy sítúra nyom állt rendelkezésre melyben általában lábszárközépig, olykor derékig sűllyedtünk. Felérve körbenéztünk. A Marekov jég nagyon vékony, hiányos volt, de a nagy kuloár alsó jege jó állapotban volt, vastag, erős, jó állagú jéggel melyen egy lengyel négyes tevékenykedett akik- mint kiderült - a Jávor-kunyhóban töltötték a hétvégét, onnan jártak fel mászni, más útvonalon. Szerencsénkre tapostak nyomot a jégig, elmodnásuk szerint órákig tartott még feltapostak, a viszonyokat látva egy percig sem kételkedtünk (combközépig érő nyom). Az említett jég 110 méter hosszú, egy könnyebb alsó 60 m-es havas-jeges hosszal és egy 50 m-es meredek felső résszel. A felső rész tetején 3 szögből álló standdal a bal oldalán. Megvártuk amíg lengyel barátaink lejöttek és felmásztunk mi is, majd a 2. hosszt ismételtük. Megnéztük a jég feletti havas lejtőt melyen a kuloár második jeges részéhez lehet felmenni, de nem volt nyom a derékig érő hóban valamit időnk sem volt már megkísérelni a nyomtaposást. Két hossz ereszkedést követően összepkoltunk és elindultunk lefelé, ekkor már délután 4 óra körül járt az idő. 3 óra alatt értünk az autóhoz, az erdészháztól már erős szürkületben. Az időjárás mesés volt, ragyogó napsütés, szélcsend. Estére már megérkeztek a felhők, vasárnaptól időváltozás kezdődött. Örültem, hogy sikerült egy számomra még nem mászott jeget "bezsebelni", ez volt a 35. tátrai jegem. 

Kellemesen elfáradva értem haza este 10 körül, Peti egy fél órával később.

Képek:

 A hídnál a völgy bejáráatánál

 A Kis-Jégvölgy bejárata, középen a nagy kuloárral

 A jegünk

 A lengyel kvartett

 A kuloár második jeges része

A lemenő nap háza

Stay tuned...

Közelgő szezonvég, ideális feltételek

Közeleg a szezonvég, viszont a Tátrában még ideálisak a körülmények imádott műfajunk gyakorlására. Amióta hazajöttem Ausztriából, minden hétvégén szerettem volna kimenni a Tátrába, viszont a mászó partnereim meglehetősen demotiváltak voltak ezekhez a hétvégékhez. Így nekem sem maradt hátra más, megkezdtem a sziklamászós felkészülést a közelgő szezonra és reménykedtem hátha összejön még 1-2 hétvége jegezés. Ez egy ilyen hétvége volt. Pénteken elutazott hozzám Farádról Székely Levente barátom. Még nem mászott a Tátrában, így ez egy remek alkalom volt elveszíteni "tátraszüzességét". Szombaton kora hajnalban utaztunk ki és a hétvégére a Nagy-Tarpataki-völgyben terveztünk tevékenykedni. Szombaton a Grósz jegeket másztuk, annyira ideálisak voltak a körülmények (időjárás, jégminőség), hogy az alsó jeget kétszer, a felsőt pedig 4-szer másztuk meg. Borús idő volt, időnként apró szemű hószállingózással, de a szél meg sem mozdult és -4 fok volt napközben. Nagyszerű nap volt, annál inkább is, hogy egészen a Tarajkáig felmentünk autóval, így jelentősen megrövidült a fel- és lemenet.  Szállásunk Lysa Polanán volt a mászófalas házban, ahol 7 €-ért szálltunk meg, este kellemes sörözéssel és kártyázással töltöttük az időt a szállásadóval és baráti körével.

Vasárnap korán indultunk el a háztól mivel relatív kevés időnk volt mászni, Leventének korán Salgótarjánba kellett érnie mert vonattal utazott haza. Ebből kifolyólag a Záhrádky jegekhez mentünk fel, ami a legközelebb található a Tarajkához ahová ezúttal is fel tudtunk menni autóval. A Záhrádky-n egy szlovák 3-as tevékenykedett, akik jobbról kerülték ki a durván ütésre dongó, levegős, rossz minőségű, törős jeget, amiről felsőzve is nagyobb darabokat vertek le. Ezt látva mi a kisebb Pravé Záhrádky-hoz mentünk fel és másztunk rá többször. A jég rossz minőségű volt, öreg, levegős és törős. Ezután összepakoltunk és korán, délben elindultunk hazafelé. Levente elérte a vonatot én pedig időben hazaértem és a délutánt a családdal tudtam tölteni.

Klassz hétvége volt, jól éreztük magunkat, így a "foglalkozás elérte a célját". Sikerült kipróbálnom az új Black Diamond Turbo Express jégcsavarjaimat, melyekért külön köszönet a Mormota túrabolt csapatának Kovács Tamásnak és Perkának, nagyszerűen működtek! A folytatásban szeretnék még kimenni 1-2-szer, ami a mászópartner kérdése lesz. A viszonyok ideálisak még...az északi völgyekben meg főleg, ahol a terveim lennének.

Képek:

Stay tuned...