Már egy jó ideje tervezgettem, hogy megmászom a Magas-Tátra egyik legkedveltebb és legtöbbet dícsért mászóútját a Lomnici-csúcs nyugati falán vezető Hokejka(Hokibot)-útat. Az út kitett, 9 kötélhosszas, változatos mászást ígért, új, 2 pontos standokkal, 6 óra mászóidővel. Kamenyiczki Jani barátommal figyeltük a meteorológia előrejelzéseit; mivel az út egy vízlevezető csak több napos szárazság után lehet mászni. Ezúttal kiváló időt jósoltak több napon keresztül. Szombaton neki is láttunk, 5-kor indultunk Bárnából és 8-ra kint is voltunk Tátralomnicon a felvonó parkolójában. Felmentünk az első, 8:30-as felvonóval először a Kőpataki-tóig, majd a Lomnici-nyeregbe ahol beöltöztünk harci díszbe és megkezdtük a felmenetet a Téry-kuloárba vezető láncos szakasz beszállásáig(20 perc). Könnyen odataláltunk, volt fotónk a láncos beszállás előtt elhelyezkedő jellegzetes kőről. Itt már gyülekeztek az emberek, ami már sejtette nem leszünk egyedül. A lemenet a kuloárba kifejezetten technikás volt, láncos szakaszokon, előre rögzített lépéseken kellett szinte via-ferrata jellegű úton lemenni egy teljesen függőleges falban. Hatalmas élmény volt a nagy tömeg ellenére. A kuloárba érve láttuk már egy páros mászott az útban, 3 páros(!) várt a beszállásra, odaértünk, de utánnunk még 2 páros jött szintén a Hokejkára várva. Ott 1,5 órás várakozás után kerültünk sorra. Az első hossz(55m) egy balra harántoló bevágás(IV+) volt melynek jobbra a tetején volt a stand. A második hossz (45m) egy bunkó kunszttal indult(V+) onnan egy szintén balfelé tartó bevágás(IV), majd tábla(III) következett ami egy nagyobb áthajláshoz vezetett, itt volt a stand egy határozott párkányon.A harmadik hossz (20m) egy határozott jobbra traverzzel indult majd egy kényelmetlen, nehezen biztosítható bevágásban folytatódott(V+). A negyedik hossz már a "Kereszt" alatti taraverz volt (30m) ami egy kunszttal indult(V+) és egy kitett reibung-rendszerben folytatódott(VI-), egy nittel és egy ragasztott szöggel, a vége egy nagyobb párkányon volt kint jobbra. Ez volt az első technikásabb és szebb része az útnak. Innen egy tábla jött(ötödik hossz, 35m) ami a Hokibot-fejéhez(áthajlás) vezetett ami az út második kifejezetten szép része volt(V-). A hatodik hossz volt ahol át kellett mászni az áthajlás feletti táblára melyre a kalauz V fokozatot adott, mesze távol állt az igazságtól(szerintünk bő VI-os). Az említett tábla is technikás volt, pici fogásokon és lépéseken kellett bő 10 métert menni a standig(VI-)kicsit kanyarogva. Innen egy összekötő hossz jött egy bevágásban(V) ami felvitt egészen a második kulcshelyig(hetedik hossz). A nyolcadik hossz egy nagyon kényelmetlen, szűk kéményben indult(V) amin csak úgy fértünk át, hogy a kis zsákot egy hosszú köztessel magunk alá akasztottuk. Ez egy szintén kényelmetlen bevágásban(V) vitt fel a második kulcshelyig egy nagyon kitett kis áthajlásig(VII-) ahol meg kell jegyezzem, hogy szuper lángész lehetett aki a nitett a kulcshely fölé tette, ahol már kiálltunk az áthajlásból és könnyebb rész jött(V). A kilencedik hossz egy közepesen szűk, az elején áthajló kémény volt(VI-) érdekes megoldásokkal, ez vezetett fel a kiszálló nagy tölcsérig. Itt még két kiszálló hossz jött a csúcsig(III) amit már biztosítás nélkül másztunk. Felérve nagyon megkönnyebbültünk. A mászóidő 5,5 óra volt ami durván 5 óra lett volna ha nem kellett volna itt-ott várnunk az előttünk mászókra.
Az útból jómagam a második, az ötödik és a kilencedik hosszokat másztam előre a többit Jani vállalta, le a kalappal előtte, férfimunka volt. Viszont ez az az út amiben a másodmászó sem "lazíthat", komoly, technikás, figyelmet igénylő mászás az egyszer biztos. Meg kell még említeni, hogy népszerű út ide vagy oda viszonylag kevés volt a szög az útban és néhol a biztosíthatóság is hagyott némi kívánni valót maga után; nem beszélve az óriási kitettségről ami végig nyomja a mászót. A mászás maga mindkettőnknek jól ment, viszont mentálisan nem voltunk a toppon egyiken sem.
Az útra a FELEMÁS szó a legtalálóbb, másztunk már szebb utat, ez az az út ami után nem érzek késztetést, hogy évekkel később megismételjem. Összetett, sok műfajt és mozgásformát felvonultató út sok kényelmetlen szituációval. Az öt csillagból max 3-as. Viszont élmény volt, akármilyen is. MEGMÁSZTUK. Ez a lényeg. Éppségben, biztonságosan, sallangmentesen. Egy rég áhított út került be a tarsolyba.
A csúcson fotóztunk még párat aztán megkezdtük a lejövetet, ismét -de ezúttal már könnyebb- láncos szakaszokon araszoltunk lefelé a nyereg felé. Leérve a Lomnici-nyeregbe összepakoltunk és mivel az orrunk előtt állították le a felvonót megkezdtük soha véget nem érő utunkat Tátralomnic felé. 22:00-ra értünk a parkolóba. Innen 3 óra kocsikázás jött hazáig...Janinak 4. Piszkosul elfáradtunk....:-)
Sajnos kevés fénykép készült lévén figyelni kellett azért itt van néhány:
Érkezek az egyik kitett hosszban
A csúcsok szürkületben
Nemsokára remélhetőleg újabb sztorival jelentkezem, addig is: Másszatok!!!
Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése