2011. szeptember 4., vasárnap

Ostrva Galéria, Dieska-Halas-Marek, VII-

Vannak a mászó életében olyan utak melyeket jellegük, szépségük és a sok pozitív visszajelzés miatt igen korán kinéz magának viszont a megmászására várni kell, mert még nem áll készen akár technikailag, akár mentálisan, esetleg fizikailag. Az Osztreva Dieska útja számomra pont egy ilyen út volt...ezidáig. Az út az Oszterva középső tömbjének bal felén egy teljesen függőleges bevágás rendszerben vezet, nem túl hosszú(120m) viszont igen kitett mászással kecsegtetett. 5 rövid hossz, standokkal, itt-ott régi szögekkel. Hét végére kifogástalan időjárást ígért a meteorológia, eljött tehát az idő...

Már egy ideje vadászom a mászópartnert erre az útra, Jani már mászta, Krisztián épp nem tudott hazajönni, Brezó és Balázs sem ért rá, Gabi pedig...mire kezdett teljesen kilátástalannak tűnni a dolog, már mindenki lemondta, megcsörrent a telefon. Somoskői Gabi volt és kérdezte mászunk-e a hétvégén mert Ő épp itthon lesz. Felvetettem neki az ötletet, mi lenne ha élete első nagyfalas útja pont egy szép, nehéz mászás lenne. Ő - bízva az ízlésemben -  egyből igent mondott...MEGVAN TEHÁT A PARTNER!!!

Lévén a fal nyugati fekvésű - délután éri a nap - és nem hosszú a beszállása(1 óra) nem indultunk korán. Reggel 7-re mentem a kollégáért és röpke 2 óra alatt már a Poprádi-tavi parkolóban csengettük az 5,3 €-s parkolójegyet. Itt kiválogattuk és összepakoltuk a felszerelést majd kifejezetten kényelmes tempóban megkezdtük a felmenetet. Rengeteg volt a turista, hömpölygött a tömeg felfelé a műúton. Gondoltam is, hogy biztosan várnunk kell a fal alatt mert sokan lesznek az útban. Elértük a Jelképes-temetőt, itt jobbra fordulván, átvágva a temetőn értük el a kőlefolyást ami a falig vezet. Mindig furcsa érzés tör rám mikor a temetőn átkelek, elhunyt hegymászók emléktáblái kötött kanyarog az ösvény a fal felé. Ahogy a kőlefolyáshoz értünk láttuk, hogy nincs senki az útban és a beszállásnál sem. Rajtunk kívül mindössze 2 parti volt, egyik már a falban másik pedig velünk jött fel - egy komáromi, magyar páros akik a Hal'ková utat(VIII, végig nittelt) szemelték ki maguknak. Felérve a szokásos kajálás, kipakolás, beöltözés és bemelegítés jött. Ezzel sem siettünk, vártuk, hogy a Napocska előbújjon. Végül is pontban délben kezdtem meg az első hossz mászását...

Az első hossz volt a legkönnyebb és legtagoltabb, egy jellegzetes fenyő mellett kell elmászni, ki egy füves párkányra IV-ért. A füves párkányon balra fent, két fehér és elkorhadt fánál van az első stand. Innen jön a második hossz, az első nehezebb rész, egy tölcsérszerűen szűkülő bevágás(VI) ami egyértelmű viszont nem túl kényelmes mozdulatokat tartogatott. Ebben kellett felmászni kb 10-12 métert majd a nittnél ki balra egy jellegzetes párkány-szerű formára onnan pedig könyebb terepen(IV+) balra fel a standig ami egy kisebb fenyő mellett volt egy párkányon. Innen jött az út legszebb része - harmadik hossz - alul egy gyönyörű repedésben(IV+) ami kivezetett egy jobbra felfelé harántoló reibung táblára(VI-). Itt jött egy technikásabb rész, a reibung táblát lépve és egy újj-repedést fogva kellett jobbra felfelé haladni egy áthajlásig ahol volt egy határozatlan fogásból való nagy nyúlás az áthajlásban egy nagyobb fogásért(VI-), innen pedig egy könyebb rész(III+) a 3. standig ami egy nagyobb és kényelmesebb párkányon volt. Innen már jól látszott az út védjegye és egyben kulcsrésze a sarok-repedés/bevágás. A negyedik hossz a standtól bal felé indult egy kisebb reibung táblán, kis fogásokon be a repedés alá. Itt volt két öreg szög. Ezeket megakasztva feljebb másztam egy erős V-ös részen, itt volt az utoló "pihenő" pont a nehéz rész előtt. Itt beraktam egy bomba friendet, majd benézve a repedésbe láttam egy beszakadt friendet(!) aminek csak a feje volt bent, a szára ki volt szakadva(!). Jó mentális lökés egy ilyen szakasz előtt.:-) Vettem két mély levegőt és nekivágtam a végig piaz technikát igénylő repedésnek(VII-). Nagyjából 5-6 métert haladva - jól elhagyva az utolsó friendet - elértem a jobbra elhelyezett nitett amit remegve meg is akasztottam, majd felette fél méterre lévő gyűrűs szöget is. Innen balra már elértem a kiszálló fogást ami egy nagy párkány volt balra a bevágástól. Itt még pár métert mentem a 4. standig könnyű terepen. Az út veleje megvolt, innen még jött egy rövid  kiszálló hossz, egy balra traverz, majd fel a standig(III). Innen két hossz ereszkedéssel értük el a beszállást ahol szívből gratuláltunk egymásnak. Ki kell emelnem Gabi teljesítményét aki élete első és nem is könnyű nagyfalas útját hiba nélkül teljesítette! Nagy kő esett le a szívemről... Az út megmászása ereszkedéssel 2,5 órát vett igénybe.

Volt még időnk és végigsétáltunk a fal alatt, szemezgettünk a szebbnél szebb utak közül. Az idő is csodálatos volt. Bevártuk a másik magyar partit akik már ereszkedtek az útból. Ezután élménycsere és öszepakolás jött, majd elindultunk lefelé. Hamar leértünk a kocsihoz, hamar - szinte még világosban - hazaértünk. Kellemes nap volt, ismét egy "álomút" került be a megmászottak közé. Nagyon megkönnyebbültem...

                                                           Az Oszterva középső bástyája

                                                            Az utunk telibe középen

                                                                    A 2. standból

                                                                           Indulás...

                                                                          Bekötök...

                                                                       A 2. stand

                                                                             Gabi

                                                               Jómagam a 3. standban

Szintén...

                                                                A kulcsrész VII- -ért

                                                                    Indul a mandula

                                                             Nem könnyű mozdulatok

                                                            A Poprádi-tó a falból

                                                                   Ereszkedünk

                                                      Az Oszterva a délutáni napsütésben

Következő tervünk a Lengyel-Tátrában lévő Mních(Barát)-csúcsra vezető Sprezyna-út VII- -ért, viszont ez az út végig nittelt. Reméljük összejön még 2 túta ebben a szezonban.

Kitartás mindenkinek, másszatok!!!

Stay tuned...

2 megjegyzés:

  1. szép út - jó képek - a hetekben ha másra nem, 1 szabadnapos utakra (debrecenből este fel, másnap mászás és vissza) biztos kinézünk - Zerge-torony, Sárga-fal, Ökörhát, Wéber (?) jöhet szóba

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm...tényleg szép volt. Mi is megyünk a Mních-re ha jó lesz az idő, megmásszuk a Sprezyna-t. Szép az Ökörháton a Puskás VI+ -ért, a legszebb út amit valaha másztam!!!Nézzétek meg!Vigyázzatok magatokra!Üdv

    VálaszTörlés