Lassan közeledik a szezon vége, úgy döntöttünk Kamenyiczki Jani barátommal, hogy kihasználjuk a hosszú ideje frappáns időjárás ablakot és mászunk még egyet a Magas-Tátrában. Mindkettőnknek van egy listája amire a tervezett mászások, utak vannak felírva...a Vörös-torony Masek - útja mindkettőnk listáján szerepelt(erre a falra összesen 3 út szerepel a terveim között, Masek VI, Motyka V, Vsedko poriadku VII-). El is határoztuk, hogy vasárnap kimegyünk és nekiesünk a kiszemelt áldozatnak. A Vörös-torony mászását általában 2 napos túra keretein belül szokták mászni a hosszú megközelítés miatt(vannak szuper bivakhelyek), mi egy nap alatt terveztük, tisztában léve a paraméterekkel. A forgatókönyv a szokásos módon zajlott, korai indulás elérve a 7:30-kor rajtoló első felvonót. Így is történt, felmentünk az első felvonóval, 7:40 kor indultunk neki soha véget nem érő túránknak a Tarajkáról. Közepesen erős tempóban - egy teát beiktatva a Hosszú-tavi házban - 3 óra alatt értünk fel a beszállásig ami kifejezetten jónak mondható. Az idő ragyogó volt, hét ágra sütött a nap, meg sem mozdult a levegő, végig aláöltözetben lehetett mászni. Gyors kaja, beöltözés és bemelegítés után neki is vágtunk a Masek kínálta kihívásoknak. A mászást Jani kezdte, könnyebb lépéseken át jutott el az út kulcshelyéhez ami mindjárt az első hossz második felében volt. Ez egy kb. 4 m-es áthajló táblácskával indult és egy markáns sarok-repedésben folytatódott. Itt jött a gubanc!!! Ez a szakasz teljes mértékben biztosíthatatlan volt, sehol egy szög, de még csak hely sem bármiféle biztosítópont elhelyezésére! Beforrt repedés mindenütt. Technikailag nem tűnt nehéznek viszont cca. 10-12 métert kellet volna felmászni egy beforrt repedést tartalmazó bevágásban úgy, hogy a tetején volt egy öreg, rozsdás szög, addig és azután végképp semmi. De még csak berakni sem lehetett semmit!!! Végül is úgy döntöttünk, hogy nem kísértjük a sorsot és lejövünk megelőzve egy kétes szituációt és egy esetleges balesetet. Nem tettünk le végleg az útról...legközelebb egy fúrógéppel és néhány nittel felfegyverkezve térünk vissza és rendbe tesszük itt ezt a kulcsrészt mert annyira szép ez az út, javítunk a népszerűségén és a biztonságán. Lejöttünk és mivel kint voltunk és előttünk volt még a nap Jani felajánlotta, hogy másszuk meg a Motyka-utat. Ő már mászta, nekem pedig szerepelt a tervezett utak között így éppen kapóra jött.
A Motyka-út a fal legnépszerűbb útja, 6,5 hossz, elején tábla majd bevágás mászás, egyértelmű, jól biztosítható, 2 pontos standokkal ellátott, kitett, gyönyörű, fenomenális, csodaszép élménymászás. Minden pénzt megér!!! Tavaly pont ilyentájt másztuk a szomszédos Hegyes-torony Motyka útját ami hasonló gyönyörű út, mint jellemzően a Motyka utak.
A Masek-malőr végett kicsit megkésve 14:00-kor szálltunk be a Motykába, előttünk-utánunk senki, idő még mindig csodás. Jó tempóban haladtunk. Az első két hossz táblamászás, természetes, jég marta fogásokon. A harmadik hossz tartogatta a kulcsrészt, egy átmenetet egy bevágásba és ott tovább fel teljesen a csúcsig követve az említett bevágás-rendszert. Jó tempóban 2 óra 40 perc alatt értünk fel a csúcsra. Összeszedtük a köteleket, csináltunk pár csúcsfotót és elindultunk lefelé eleinte kitett gerincen majd egy kőtörmelékes kuloárban a Vörös-torony-hágóig, onnan pedig a beszállásig a sárga jelzésű turistaúton. 17:45-re értünk vissza a cuccokhoz. Összepakoltunk, haraptunk valamit és tűzés lefelé. Itt-ott rövidítgetve haladós tempóban mentünk lefelé, később előkerültek a fejlámpák. Már a Nagyszalóki-csúcs Birkenmajer-pillére előtt tartottunk mikor a korom-sötétben utólértünk egy túrázó lányt aki lámpa nélkül, esve-kelve próbált lejutni...sikertelenül. Megelőztük majd pár 10 métert haladva hallottuk, hogy nagyot esik, bevártuk és "én előtte Jani mögötte" formációban lekísértük egészen Ótátrafüredig, amit végig ismételgetve nem győzött megköszönni. Lent egy kézfogással elbúcsúztunk a kishíján komoly bajba jutott leányzótól. 20:40-re értünk az autóhoz. A pizzériában bevertünk még egy pizzát és egy nagy Kofolát és nekiindultunk a hazaútnak ami 3 órát vett igénybe. 1:00-ra értem haza, Jani Egerbe 2:00-re.
Szuper nap volt, egyáltalán nem voltam elkeseredve a Masek miatt, örültem a Motyka által nyújtott sikernek és szépségeknek.
Képek:
Mászók szemben a másik Motykában
Jó szezont másztunk, zártunk. Október a pihenésé lesz, kipihenjük az év fáradalmait. Novembertől viszont beindul a felkészülés a téli mászásokra, rengeteg terv már ami a jégmászást illeti, főleg nehezebbek amik igencsak "vallatják a parasztot". Lesz mit aprítani a tejbe...:-)
Kitartást Barátaim, jó pihenést mindenkinek!
Stay tuned...
Gratulálok és hajrá!
VálaszTörlés